A Napi Gazdaság hétfői számának cikke
Világszerte több százezren, több mint ezer helyszínen tiltakoztak a hét végén a növekvő egyenlőtlenség és a pénzügyi rendszer ebben betöltött szerepe ellen. Autók azonban csak Romában lángoltak − New Yorkban, Londonban, Frankfurtban, Hongkongban, Tajpejben, Sydneyben és a többi nagyvárosban békésen telt az Occupy Wall Street (Foglaljuk el a Wall Streetet!) tüntetéssorozat első globális hét végéje. A tiltakozást ugyan egy maroknyi anarchista kezdeményezte, azóta azonban olyanok biztosították az ügyet támogatásukról, mint a Nobel-díjas közgazdász Joseph Stiglitz, illetve együttérzésükről, mint a világ legnagyobb kötvénykezelője, a PIMCO vezérigazgatója, Mohamed El-Erian vagy Jean-Claude Trichet. Sőt vezető beosztású bankárok csak név nélkül mertek nyilatkozni a New York Timesnak a mozgalommal szembeni ellenérzéseikről.
Bár gyakran gondot okoz a médiában megszólalóknak a tüntetők követeléseinek meghatározása, valójában egyszerű a válasz: a túl nagyra nőtt adósságállomány az, ami világszerte a közös pontot jelenti a tiltakozásokban − véli David Graeber antropológus, a New York-i tüntetés egyik szervezője, aki szerint a legjobb megoldás a lakossági és állami adósságok azonnali elengedése lenne. A tömegmozgalmakat kutató Sydney Tarrow szerint több irányba is továbbfejlődhet a tiltakozássorozat, amely egyelőre csak néhány olyan problémára akarja felhívni a figyelmet, ami nem szerepel elég nagy súllyal a közbeszédben − egyes résztvevők viszont már a kapitalizmus utáni társadalom alapjait próbálnák megteremteni. Több jel is arra utal azonban, hogy a tüntetőket nem feltétlenül a kapitalizmussal való teljes leszámolás hajtja: helyszíni jelentések szerint egyre többen próbálnak üzletileg profitálni az állandósuló tüntetéssorozatból, például 15 dolláros \"occu-pie\" torták árusításával.
