Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azonnal a mély vízben kezdi ECB-elnöki pályáját a november elsején hivatalba lépő Mario Draghi, hiszen két napra rá már a G20 cannes-i csúcstalálkozóján kell nyilatkoznia arról, mit kíván tenni az eurózóna jegybankja a görög helyzet rendezése, tágabban az adósságválság kezelése érdekében. A 64 éves olasz szakembertől nem állnak távol az ilyen feladatok: 2005 végén rendcsinálási megbízatással került a Banca d\'Italia élére, miután az addigi vezetés korrupciógyanús ügyletekbe keveredett. A feladatot teljesítette, ráadásul a bankfelügyeletként is működő olasz jegybank a korábbiaknál jobban ellenőrzése alá vonta az egész rendszert (bár például feltőkésítés ügyben Draghi nem mindig tudta keresztülvinni az akaratát). Az új ECB-elnök már korábban bebizonyította, hogy képes kézbe venni az ügyeket: a kilencvenes években az olasz kincstár irányítójaként játszott nagy szerepet egy olyan program összerakásában és végigvitelében, amellyel 10 százalék fölötti deficitről és két számjegyű inflációról indulva sikerült bejuttatni Olaszországot az eurózónába.
Az egykor a Világbanknál is dolgozó, az olasz jegybankba a Goldman Sachs alelnök-ügyvezető igazgatói székéből érkező Draghi komoly nemzetközi tekintélynek örvend, ezt mutatja az is, hogy ő az elnöke a G20 megbízásából a globális pénzügyi rendszer reformján dolgozó pénzügyi stabilitási testületnek (FSB). Azt egyelőre közeli ismerői se merik megtippelni, vajon ECB-elnökként héja vagy inkább galamb lesz-e − a sajtóban név nélkül megnyilatkozó kollégái gyakorlatias, nem dogmatikus bankárként, nagyon tartózkodó személyiségként írják le.
