Változatos kínálat és decentralizáció kell az oktatásban

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Minden iskolarendszerben jelentős javulást lehet elérni, bármilyen szintről kezdjék, akár rövid idő alatt is − e megállapítással kezdte legutóbbi oktatásügyi jelentését a McKinsey tanácsadó cég, amely már 2007-ben kiadott egy nagy hatású tanulmányt a világ legjobbnak tartott oktatási rendszereiről. Most azt vették szemügyre, hogyan lehet javítani az oktatáson: összesen húsz országban, tartományban, illetve városban készítettek felmérést, ezek közt akadtak feltörekvők, közép-európai uniós tagállamok (Lengyelország, Lettország, Litvánia és Szlovénia), gazdag amerikai város és szegény afrikai ország. A stagnálást vagy éppen hanyatlást mutató helyek mellett sok olyan volt, ahol viszonylag gyorsan jelentős eredményeket értek el. A lett iskolások tudásszintje például 2006-ban fél évvel előbbre járt, mint 2000-ben, a kaliforniai Long Beachben beindított reformok nyomán pedig ugyancsak hat év alatt 50−75 százalékkal javult a gyerekek eredménye matematikából. Még az alacsonyról induló helyeken is előbbre tudtak lépni 2−4 év alatt olvasásban és számtanban, ha komolyan nekiláttak, sőt eközben csökkentették az eltérő háttérrel érkező diákok eredménye közti különbségeket is.

Sokszor vezetik vissza az oktatási rendszer eredményeit a társadalmi különbségekre: az Oxford Egyetem friss kutatása szerint, amely az elmúlt évtized reformjait tekintette át, bár a tudásszint nő, a tartós és jelentős tudás megszerzésében mutatkozó szakadék alig szűkült, a rosszabb családi háttér továbbra is komoly kockázat. Hasonlóra jutott a Washington Egyetem kutatása is: e szerint a gyerekek eredményét 60 százalékban iskolán kívüli tényezők határozzák meg, például a család jövedelme. Az OECD égisze alatt elvégzett PISA-felmérések − amelyek a 15 évesek teljesítményét hasonlítják össze − ugyanakkor azt mutatják, hogy a nagy társadalmi különbségek nem okvetlenül meghatározók: a világ legkevésbé egalitárius országai közé tartozó Kína az első helyen végzett a 2009-es vizsgálaton.

Egy másik gyakori mentség az oktatás gyatra teljesítményére, hogy az állam keveset költ rá − a kutatások szerint azonban ez sem fogadható el. Az OECD húsz leggazdagabb országának zömében reálértékben két-háromszorosra nőttek az oktatási kiadások 1970−1994 között, de az eredmények sok helyen stagnáltak vagy romlottak, nagyon eltérően teljesítettek olyan országok is, ahol az egy diákra jutó költés azonos volt.

A McKinsey négy fontos tényezőt emel ki a siker meghatározó elemeként: decentralizáció, az alulteljesítő diákokra való koncentrálás, az iskolák közti választás lehetősége és a színvonalas tanári kar. Az egyik példájuk erre Wroclaw. A lengyel városban elvégzett PISA-felmérés alapján az ottani középiskolások a \"jóval átlag fölötti\" kategóriába kerültek, megelőzve a briteket és a svédeket is. Lengyelországban felszámolták a korábbi centralizált oktatási rendszert: a finanszírozás és az adminisztráció állami kézben van, de az iskolaigazgatók maguk döntenek a tanárok felvételéről és maguk választják ki a tananyagot egy listáról.

A legfontosabb a változatos kínálat. A McKinsey felmérése szerint a kormányzati ellenőrzéstől mentes, nem állami kézben levő intézmények minőségi javulást hoznak a felhozatalban − különösen ott, ahol az állam nem tud vagy nem akar differenciálni a maga rendszerén belül. Döntő a tanárok minősége is: a felmérésekben vezető országokban csak a legjobb eredményekkel végző diplomásokat veszik fel tanárnak és jól meg is fizetik őket. A PISA-vizsgálatokban egyre gyengébben szereplő Nagy-Britannia oktatási minisztere, Michael Gove legutóbb úgy nyilatkozott a The Economistnak, hogy az iskolák autonómiájának növelése mellett a tanári álláshoz elvárt fokozat emelésével is javítani akar a helyzeten, a hiányterületeken pedig, mint a természettudomány vagy a nyelvoktatás, egyszeri belépési prémiummal várják a jelentkezőket.