Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Erős üzenetet küldünk a piacnak: a megszorító csomagot még a héten jóváhagyja a parlament, változatlan formában − idézte tegnap Giulio Tremonti olasz gazdasági miniszter kijelentését a La Repubblica napilap internetes oldala, miközben javában folytatódott a mészárlás az olasz értékpapírok, mindenekelőtt az államkötvények piacán. A csomagot úgy hagyta jóvá a kormány a hónap elején, hogy összesen 47 milliárd euró megspórolásával hoznák egyensúlyba 2014-re a költségvetést (Napi Gazdaság, 2011. július 4.), de a kemény lépések csak 2013−2014-ben következnének. A szűk többségű, megosztott jobboldali kormány feje, Silvio Berlusconi először még az ellenzék támogatását is kérte a csomaghoz, később azonban azt jelezte, módosításokat kér majd a parlamenttől. A piacok és az elemzők csak felvizezésre gondolhattak: 2013-ban választások lesznek és bár a 74 éves Berlusconi bejelentette, hogy nem indul újra, pártja túlélését biztosítani szeretné (már csak saját érdekében is, hiszen számos botrányt megúszott, hála a kedvezően formált törvényeknek).
A megszorítások mellett kitartó Tremonti ellen támadásba lendült az olasz médiának az a tekintélyes része, amely a Berlusconi család kezében van − véletlenül pont most lepleződött le korrupciós ügyekben a miniszter egy korábbi tanácsadója is. A piacok viszont ebből azt vették le, hogy esetleg nem megy át a csomag, illetve az olasz kormányzat már annyira szétesett, hogy már nem tudja kézben tartani a folyamatokat. A GDP-arányosan mintegy 120 százalékos adósságterhet cipelő Olaszország enélkül is egyre többször került szóba az eurózóna adósságválságának következő terepeként, így az új célpontokat kereső befektetők − mindenekelőtt az esésre játszó hedge fundok − hamar megtalálták az olasz állampapírokat. Az elszabaduló hozamok újabb csapást mértek az államkötvényekkel kitömött olasz bankokra is − melyeket egyre több kritika ér tőkehelyzetük miatt −, ezzel rájuk hárult annak a negatívuma, amit eddig az olasz adóssághelyzet pozitívumaként tartottak számon, vagyis hogy az állomány zöme belföldi kézben van.
A vészjósló piaci fejlemények egyelőre az össztűz alá vett gazdasági minisztert erősítik. Az egész olasz sajtó versenyt idézte, mit mondott állítólag a hét végén Tremonti a stábjának: ha én elbukom, elbukik Olaszország. Ha elbukik Olaszország − amely túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen menteni −, akkor elbukik az euró is. Vélhetőleg így látja ezt az eurózónán belüli játszmákat eddig eldöntő Berlin is: a német kormány teljes mértékben bízik abban, hogy az olasz megteszi a szigorú büdzséhez szükséges lépéseket − állt ki tegnap Tremonti mellett szóvivője útján Angela Merkel német kancellár.
