Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szinte bizonyosra vehető, mi lesz majd a két fő állítás a Federal Reserve (Fed) nyíltpiaci bizottságának ma kezdődő kétnapos ülése utáni közleményben: az alapkamat marad a 2008 decembere óta beállt 0,25 százalékos szinten, a Fed pedig előzetes terveinek megfelelően június 30-cal lezárja a mennyiségi lazítás második körét (QE2). Ez utóbbi keretében a Fed 600 milliárd dollár értékben vásárol fel államkötvényeket a gazdaság élénkítése céljából − elemzői vélemények túl nagy sikert nem ünnepelhetnek majd, hiszen minden fiskális és monetáris ösztönzés dacára az USA gazdasága nem pörgött fel a várt mértékben. (A két monetáris lazítási körben a Fed összesen 2,3 ezer milliárd dollár értékben vásárolt fel kormányzati, illetve jelzálog-fedezetű kötvényeket, ezzel párhuzamosan Washington mintegy 1,2 ezer milliárdot pumpált a gazdaságba fiskális ösztönzőkkel.)
Kérdés persze, mi lett volna az élénkítések nélkül, hiszen az elmúlt hónapokban számos váratlan tényező is visszahúzta a fellendülést. Kezdődött a zord téli időjárással, folytatódott az olajdrágulást hozó \"arab tavasszal\", majd következett a japán természeti katasztrófa − mint mára kiderült, talán ez mérte a legnagyobb csapást az USA gazdaságára, mert az alkatrész-utánpótlás akadozása, a beszállítói láncban keletkezett lyukak meglepően nagy mértékben visszafogják a termelést. Májusban a feldolgozóiparból már meredek lefékeződést mutató adatok érkeztek, a foglalkoztatottság bővülése megtorpant − emlékeztetett a Reuters −, az élelmiszer- és energiaárak nélkül számolt maginfláció viszont a korábbinál nagyobb mértékben növekedett, csakúgy, mint a teljes inflációs mutató (Napi Gazdaság, 2011. június 16.).
Ben Bernanke, a Fed elnöke június 7-i beszédében egyértelműen lassú fellendülésről beszélt, de arra nem utalt, hogy mit akarnak tenni ez ellen − azt viszont kifejtette, hogy Fednek is megvannak a maga határai, a monetáris politika nem csodaszer a gazdaság összes betegségére. A Fed elnökét mostanában többen is emlékeztették arra − egyebek közt a Bloomberg elemzésében vagy a The Economist hasábjain −, hogy 2000-ben, még princetoni egyetemi tanárként ő ostorozta Japánt azért, mert az elhibázott monetáris és gazdaságpolitikával nem tudták leküzdeni a deflációt és maguk váltottak ki olyan bénulást, amelynek egy évtizednyi stagnálás lett a vége. Most az USA kapcsán vetíti előre sok elemző az \"elveszett évtized\" rémképét − miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy amióta épp két évvel ezelőtt kikerültek a recesszióból, az egyesült államokbeli GDP átlag 2,8 százalékkal bővült, nagyjából a hosszú távú trendnek megfelelően. A probléma az, hogy recesszió után általában sokkal gyorsabban szokott gyarapodni a gazdaság, most viszont ennek nincsenek jelei. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) pénteken kiadott, a világgazdaságot fenyegető kockázatokról szóló jelentésében lefelé módosította az USA idei és jövő évi GDP-növekedési prognózisát (Napi Gazdaság, 2011. június 20.) és az sem zárható ki, hogy a Fed is újból visszavesz a héten a legutóbb áprilisban lejjebb faragott előrejelzéséből.
