Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Haszontalan prédikációkat tartottam nemtörődöm politikusoknak − így értékelte olasz jegybankárként tartott beszédeit Mario Draghi, a Banca d\'Italia leköszönő vezetője a központi bank részvényesi közgyűlésén. Az ősztől az Európai Központi Bank (ECB) elnöki tisztét betöltő Draghi hatodik közgyűlési beszédében beolvasott az olasz kormánynak − név nélkül, de egyértelműen Silvio Berlusconi kormányfőnek és Giulio Tremonti pénzügyminiszternek címezve szavait.
Azért elismerését fejezte ki Draghi, hogy a kormány prudens módon kezelte a kiadásokat a válság idején és az ANSA olasz hírügynökség szerint azt is helyeselte, hogy előrehozzák júniusra a 2013−2014-re tervezett egyensúlyt megcélzó költségvetési intézkedéseket. Emellett azonban arra is figyelmeztetett, hogy elmaradtak a növekedést serkentő reformok: a termelékenység stagnált az elmúlt évtizedben, együtt a dolgozók reálbérével − miközben a példaként felhozott Franciaországban mindkettő 9 százalékkal növekedett. Ez idő alatt az olasz GDP kevesebb mint 3 százalékkal bővült, szemben a francia gazdaság 12 százalékával. Érezhetően mérsékelni kellene a vállalati és a munkavállalói jövedelmekre nehezedő költségvetési terheket − tette hozzá a jegybankár, aki szerint ezt az adócsalások visszaszorításából, illetve a fiskális igazgatás változásaiból származó többletbevételből lehetne kompenzálni.
Az ECB leendő vezetője személy szerint Berlusconinak üzent, amikor azt mondta, ki kell iktatni az országra ránehezedő összefonódott anyagi érdekeltségeket − mint ismeretes, a miniszterelnök Olaszország médiacsászára is, aki nemcsak három országos kereskedelmi tévécsatornát ellenőriz közvetve, hanem az állami tévére is nagy befolyása van. A most hétvégén zárult részleges önkormányzati választások két fordulója között − amikor már látszott, hogy a kormánykoalíció elveszíthet fontos nagyvárosokat − a kormányfő az állami híradókban riogatta a szavazókat azzal, micsoda káoszt hozna egy baloldali győzelem. Hiába, hiszen az ellenzéki jelöltek győztek szinte mindenhol, még a Berlusconi eddigi hátországát adó Milánóban is. Sok kommentár a jobbközép kormányzatról tartott referendumként értékelte az eredményeket, mások viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy a kis helyi pártszövetségek még nem álltak össze egy országos szintű stabil koalícióvá.
