Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Dominique Strauss-Kahn a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatótanácsához írt rövid levélben lemondott ügyvezető igazgatói tisztségéről, mondván, mostantól minden erejével ártatlanságának igazolására koncentrál. Ezzel hivatalosan is megkezdődhet a háttérben már napok óta zajló utódlási harc az IMF-vezetői poszthoz való előjogukkal 65 éve élő európaiak és a megváltozott globális erőviszonyokra hivatkozó, ám egységes jelölt mögé egyelőre felsorakozni képtelen feltörekvő országok között. Az IMF igazgatójának megválasztásához a szervezet alaptőkéjét adó országok részesedésükkel súlyozott szavazatainak 85 százalékára van szüksége a jelöltnek, ám a szavazáskor az eddigi szokás szerint már megállapodnak az új vezetőben. Bár a legutóbbi G20-találkozókon rendre felmerült, hogy a feltörekvő országok gazdasági súlyukhoz méltó részesedést szerezzenek az IMF alaptőkéje szerint is, ez egyelőre nem valósult meg.
A leggyakrabban a jelenlegi francia pénzügyminiszter, Christine Lagarde nevét emlegetik az európai politikusok, akinek nemzetisége ugyan megegyezik Strauss-Kahnéval, ám behatóan ismeri az európai adósságválsággal kapcsolatos feladatokat, és az IMF első női elnöke lehetne. A két legnagyobb IMF-részvényes, Japán és az Egyesült Államok egyelőre nem nyilatkoztak preferenciájukról. A brit William Hill fogadóirodánál már fogadni is lehet a következő IMF-vezérre; a bukmékerek helyt adnak a feltörekvő országok követeléseinek, hiszen számos Európán kívüli politikus van a listán. Az oddsok szerint 6 a 4-hez arányban Lagarde a legesélyesebb, ám a volt török pénzügyminiszter, Kemal Dervis (5−2) és az indiai tervhivatal vezetője, Montek Singh Ahluwalia (5−1), az európaiak közül pedig a Bundesbank igazgatója, Axel Weber (7−1), valamint a már korábban felvetődött Gordon Brown volt brit miniszterelnök (8−1) is nagy eséllyel lehet az IMF vezetője.
