Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Bizottság (EB) két átfogó versenyügyi eljárást kezdeményezett a csődkockázati biztosítások (cds) piacán történt feltételezett visszaélések kivizsgálása érdekében. A gyanúba keveredett szereplők között ott vannak a globális bankszektor legnagyobb nevei − tizenhat amerikai, brit, német, francia, illetve svájci befektetési bank −, a legjelentősebb európai cds-klíringház, az Intercontinental Exchange (ICE), valamint az egyik vezető pénzügyi információszolgáltató, a Markit. Az első vizsgálat a pénzügyi információk szolgáltatásához kapcsolódik: a gyanú szerint a cds-piac legnagyobb szereplői kizárólag a Markitnak küldték az információkat, a többi adatszolgáltató, például a Thomson-Reuters vagy a Bloomberg kikerülésével. A feltételezés szerint az egyébként is kevés szereplővel működő piac így még kevésbé átláthatóan és a versenyjogot sértve működött. Az EB másik vizsgálata pedig azt kívánja tisztázni, hogy a tizenhat nagybank közül kilenc valóban jogtalan megállapodást kötött-e az ICE Clear Europe-pal különböző, versenyjogot sértő gyakorlatról (például kedvezményes díjakról és profitmegosztásról).
A cds-ek hasznos szerepet töltenek be a pénzpiacok és a gazdaság működésében, ám a közelmúltbeli fejlemények után egyértelművé vált, hogy nem működik elég hatékonyan ezek piaca − véli Joaquín Almunia versenyjogi biztos. A versenyjogi érdekütközést tovább bonyolítja, hogy mind az ICE-ben, mind a Markitban jelentős részt birtokolnak a velük együttműködő bankcsoportok. Az európai hatóságok első ízben indítanak vizsgálatot a cds-piacon, az USA igazságügy-minisztériuma azonban már 2009 júliusa óta folytat hasonlót, egyelőre eredmény nélkül. Ha bebizonyosodik, hogy a bankok és a többi szereplő valóban visszaéltek a domináns szerepükkel, akkor akár éves bevételük 10 százalékát elérő büntetést is kiróhat rájuk az EU. Az említett cds-piaci szereplők közül egyedül a Markit adott ki nyilatkozatot, amelyben tagadja, hogy helyzetével visszaélt volna, illetve hogy kizárólagos szerződéseket kötött volna.
A korábban a kockázatkerülő befektetők biztonságát szolgáló, az utóbbi időben azonban egyre inkább különálló spekulatív pénzügyi eszközkategóriává váló cds-ek − egész pontosan: adósságtörlesztési kockázatra köthető piaci biztosítási csereügyletek − az eurózóna adósságválsága óta kerültek a reflektorfénybe, illetve a piac erőteljesebb szabályozását követelő politikai támadások kereszttüzébe. Az eddigi szabályozási próbálkozások azonban éppen arra irányultak, hogy a bankok használjanak központi klíringházakat a 2009 előtt teljesen szabályozatlan piacon.
