Az Európai Központi Bank (ECB) célja, hogy a kétszázalékos inflációs célszint alatt vagy közelében tartsa az infláció mértékét, ehhez szükség volt a kamat emelésére − kommentálta az ECB csütörtöki kamatdöntő ülését Jean-Claude Trichet, az európai jegybank elnöke, miután a monetáris hatóság egyhangú döntéssel 25 bázisponttal, 1,25 százalékra emelte az irányadó rátát.
Az árstabilitást több, felfelé mutató kockázat övezi, amelyek a kamatemeléshez vezettek: egyrészt az energiaárak növekedése a vártnál magasabb lehet az észak-afrikai események miatt, másrészt a fejlődő piacokon bőséges likviditás áll rendelkezésre, ami további árnyomáshoz vezet. A regulált árak is magasabbak lehetnek a vártnál az eurózónában a fiskális konszolidációk következményeként, ugyanakkor a konjunktúra miatt is erősödhet a belföldi árnyomás. Idén márciusban az euróövezetben 2,6 százalék volt a fogyasztói árak emelkedésének üteme, ami 2008 októbere óta a legmagasabb érték, és messze meghaladja az ECB inflációs célsávjának 2 százalékos küszöbértékét.
Összességében a lépés hozzájárul ahhoz, hogy az inflációs várakozások horgonyzottak maradjanak − ez pedig kiemelkedően fontos ahhoz, hogy a monetáris politika hozzá tudjon járulni a gazdasági növekedéshez. A szigorítás ellenére a monetáris politika továbbra is alkalmas arra, hogy segítse a gazdaság aktivitását és ösztönözze a munkahelyteremtést − indokolta a döntést Trichet. Az ECB a továbbiakban is kiemelt figyelemmel kíséri e folyamatokat és különös figyelmet fordít arra, hogy az erősödő árnyomás ne emelje meg az inflációs várakozásokat. Azzal kapcsolatban viszont, hogy ez egy egyszeri szigorítás volt-e, avagy egy ciklus kezdete, az ECB elnöke csak annyit mondott: az ülésen nem döntöttek további kamatemelésekről. A múltbéli tapasztalatok alapján azonban tudni lehet, hogy mindig azt tesszük, ami az árstabilitás biztosításához szükséges − tette hozzá az ECB első embere.
A reálgazdaság állapotát illetően az eurózóna gazdasági aktivitása jól alakul, ezt támasztják alá a GDP-adatok, valamint az egyes bizalmi indexek is, és a belső kereslet élénkülése a továbbiakban egyre nagyobb mértékben támogatja a növekedést. Ugyanakkor a növekedést több kockázat övezi. A felfelé mutatóak közül a legfontosabb a világkereskedelem vártnál nagyobb mértékű bővülése, és a bizalmi indexek alapján nem zárható ki, hogy a belső piacokon is erősebben nőhet a gazdasági aktivitás. Csökkentheti a növekedési kilátásokat, hogy az egyes pénzügyi piacokon zajló folyamatok begyűrűzhetnek az eurózónába. Ezen felül a geopolitikai események, az energiaárak emelkedése, a protekcionizmus és a japán krízis mind fenyegetőleg hatnak. Trichet szerint az egyes kormányok által idén vállalt konszolidációs intézkedéseket mindenképp véghez kell vinni. A strukturális intézkedéseket sürgősen be kell vezetni a versenyképesség emelése érdekében és 2012 után biztosítani kell a hosszú távon fenntartható fiskális politikát, hogy ezzel elérhető legyen a kockázati prémiumok csökkenése.
Ádám János