Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Hogyan látja, mennyire van tudatában az ország annak, hogy mi következik az idei első félévben?
- Úgy tapasztalom, hogy nem könnyű az érdeklődést felkelteni a magyarországi közvéleményben az uniós elnökséggel kapcsolatban. Pedig fontos lenne ráébredni, hogy nem csupán egy kormányfeladat, hanem minden magyar - és egyben európai - polgár ügye, hogy sikeres elnökséget bonyolítsunk le. Fontos fejben tartani azonban, hogy a tartalmi kérdésekben nincs magyar nemzeti napirend: azokat az ügyeket fogjuk befejezni e fél év alatt, amelyeket már tárgyalt az előző, belga elnökség, és a sorban utánunk következő lengyeleknek is elsősorban azokat adjuk majd tovább, amelyek már most elő vannak készítve. Annak is nagy szimbolikus jelentőséget tulajdonítunk, hogy új tagállamokhoz fűződhetnek az áttörések a legnehezebb uniós ügyekben.
- Az eurózóna válsága az utóbbi időben minden kérdést háttérbe szorított az unióban, és a magyar elnökség alatt is különösen nagy jelentőségű ügyeket kell továbbvinni a gazdasági kormányzás reformjával kapcsolatban.
- Valóban, még nem vagyunk túl a válságon, és a most kezdődő esztendő is nehéz lesz. Most a közvetlenül előttünk álló feladatok főleg a gazdasági kormányzás javításáról, és így a jövőbeli válságok megelőzéséről szólnak - ahogyan erről az Európai Tanács (ET) decemberben döntést hozott. Folytatnunk kell az Európai Bizottság (EB) által szeptemberben javasolt hat jogszabálytervezet tárgyalását, a Herman Van Rompuy-féle akciócsoport javaslatainak figyelembe vételével. Mivel itt együttdöntési eljárás van, a mi feladatunk lesz az Európai Parlamenttel (EP) való konzultáció levezénylése; szeretnénk, ha csak egy olvasatra lenne szükség, ezért különösen fontos, hogy érzékenyek legyünk az EP igényeire. Az állandó európai válságkezelési mechanizmussal (ESM) kapcsolatos tárgyalások nem elnökségi hatáskörbe tartoznak, ezeket a kormányközi tárgyalásokat Van Rompuy, az ET elnöke vezeti, a pénzügyi irányelvvel kapcsolatos előrehaladás - amely elsősorban a derivatív értékpapírokra és a hitelminősítők szerepére összpontosít - azonban megint a mi hatáskörünkbe tartozik. Az eurózóna válsága megoldásának kérdésében már eddig is fontos lépések történtek - itt elsősorban a decemberi ET szerződésmódosításra vonatkozó döntésére gondolok -, tehát jó úton haladunk, ám veszélyek továbbra is fennállnak. Ha lesz a magyar elnökség ideje alatt valamilyen kedvezőtlen fejlemény - amit reméljük, elkerülünk -, akkor arra igyekszünk a lehető legjobb megoldást megtalálni.
- Hogyan tud a magyar elnökség az Európán belüli egyenlőtlen növekedéssel foglalkozni? Melyek azok a prioritások, amelyek nem elsősorban az eurózóna válságához kapcsolódnak?
- Mindenképpen szükség van gazdaságélénkítésre is valamilyen formában, hiszen miközben Németország például dinamikusan növekszik, addig más európai régiók stagnálnak vagy a recesszió határán egyensúlyoznak. Az élénkítést azonban nem mesterségesen, a jövő nemzedékek terhére képzeljük el, hanem a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozásával, a versenyképesség javításával, valamint a foglalkoztatottság növelésével. E célokhoz számos kezdeményezés kapcsolódik, amelyet a magyar elnökség tárgyal majd, különösen az Európa 2020 program horizontális, foglalkoztatási és képzési programjai.
A 2011 márciusában induló első európai szemeszter előkészítése is ennek keretében indul, rögtön január 12-én el is kezdjük az éves növekedési jelentés vizsgálatát, amelyet a hat hónap alatt rengeteg további forduló követ. A menetrend nagyon feszített lesz, ennek ellenére fontos, hogy a szemeszter valóban félév legyen, ne legyenek késések. Ehhez az is kell, hogy mindenki időben elkészüljön a dokumentumokkal, tervekkel, hiszen bármilyen csúszás esetén gyorsan elvesztenénk hitelességünket.
- Mely programokat emelné ki a horizontális politikák közül?
- A legfontosabb talán a romapolitika beemelése lesz az elnökség prioritásai közé, hiszen a nyári franciaországi események után mondhatni páneurópai figyelem övezi a kérdést, nem pedig regionális problémaként kezelik. A romapolitika nem emelkedik az uniós politika szintjére, mint például az agrárpolitika, elsősorban nemzeti szintű politikákra fog épülni, amelyekhez uniós szintű kiegészítő intézkedések társulnak majd. Széles körű konszenzus alakult ki abban, hogy a romakérdés megoldása a munkahelyteremtésben és az oktatás javításában van, amelyhez a méltó lakhatási körülmények megteremtése társul. Az első dokumentum már el is készült, terveink szerint áprilisra lesz meg az előterjesztés, amelynek vitáját még a magyar elnökség idején folytatjuk le, majd az Általános Ügyek Tanácsa összegzése után nyáron el is fogadhatják a keretdokumentumot. Ezt némileg érinti a belga elnökség kezdeményezése a gyermekszegénység és a gyermekjogok területén.
Emellett szeretnénk a jelenleginél nagyobb hangsúlyt helyezni a demográfiai és családpolitikai ügyekre; kezdetben ugyan némi értetlenség fogadta a javaslatot, de mára megértettük a felekkel, hogy mit is szeretnénk: nem újabb uniós politikát, hanem inkább konzultációk sorozatával osztanánk meg egymással a tagállami tapasztalatokat. A már meglévő közösségi politikákat tovább szeretnénk erősíteni, erre is vonatkozik elnökségünk egyik mottója, az "erős Európa". Az ún. többéves pénzügyi kerettel, azaz a középtávú uniós költségvetéssel kapcsolatban a magyar elnökség időszakában nem kell foglalkozni, bár mindent meg fogunk tenni azért, hogy előkészítsük a talajt a majdani értelmes vitához. Az unió egyes nettó befizetői szívesen vennék a kiadási oldal valamiféle a priori, még az érdemi vitát megelőző maximálását. E kérdésekben meglehetősen távol vannak az álláspontok - szeretnénk itt is a kompromisszumteremtés igényével fellépni.
- Magyarország a tervek szerint kiemelten kezeli az energia- és a klímapolitikát az elnökség során. Mik lesznek a fő megoldandó problémák ezen a területen?
- Mindenképpen szeretnénk továbblépni a közös energiapolitika irányába. Van Rompuy decemberi budapesti látogatásán is ez volt az egyik fő téma, és számos alapvető irány már körvonalazódott. A közös energiapolitika fókuszában az energiabiztonság kérdése lesz: egyfelől átláthatóbb belső energiapiacot kell teremteni, másfelől ki kell küszöbölni az energiahálózatból hiányzó láncszemeket. Diverzifikálnunk kell az energiaforrásokat, hiszen minden európai fogyasztó érdekében áll, hogy ne legyünk kiszolgáltatottak: ha egy energiaforrás elzáródik, akkor legyen számos másik, ami pótolni tudja. Ehhez nagy szükség van például az észak-déli gázvezetékek megépítésére, illetve a megújuló energiaforrások áramhálózatra való csatlakoztatására. Az EB energiahatékonysági terve ugyan majd az elnökség időszaka után következik, de számos más dokumentum már a rendelkezésünkre áll.
Az viszont egyelőre kérdéses, hogy milyen forrásból valósuljanak meg e létfontosságú tervek, és ebben a kérdésben feltehetőleg sok vita áll előttünk; február 4-én mindenesetre fontos stratégiai jelentőségű álláspontot hozunk létre. A klímapolitikai tervünket a dél-afrikai csúcsra való előkészülés határozza meg; Durbanban jogi erejű dokumentumot várunk, és ennek megfelelően irányítjuk majd az előkészületeket. A katasztrófavédelemi kapacitások javításában a belga elnökség alatt jelentős előrelépés történt, mi ehhez szeretnénk hozzátenni, hogy az árvíz-belvíz kérdés is legyen uniós prioritás. A vízpolitikának tükröznie kell, hogy a kontinens különböző részein egészen mások a problémák, a vízhiánnyal küszködő dél-mediterrán vidékeken például egészen más az emberek vízhez való hozzáállása.
- Ha az elnökség feladata a 27 tagállam képviselete és a már a folyó ügyek vezetése minden nemzeti érdekképviselet nélküli, akkor milyen előnyök származhatnak a magyar elnökségből?
- Szeretnénk, ha egy sikeres, megoldáskereső elnökség maradna meg az utókor emlékezetében. Ez több szempontból is javítaná az ország diplomáciai profilját és érdekérvényesítő képességét. Az uniós elnökség közeledésével már kezdett kirajzolódni, hogy mennyivel karakteresebbé válhat a magyar uniós szerepvállalás, hiszen számunkra kedvező kimeneteleket értünk el a nyugdíjügyben vagy a termőföld-moratórium kérdésében is. Így a magyar diplomácia tekintélyének javulására számíthatunk, ha sikeres lesz a magyar elnökség; az ebben részt vevő, javarészt fiatal diplomaták és hivatalnokok egyfajta tűzkeresztségen esnek majd át a következő hat hónapban, ami után jóval otthonosabban mozognak majd az uniós ügyekben. Fontos, hogy még a mai, a magyar kormány szempontjából meglehetősen nehéz nemzetközi sajtóhelyzetben is dicsérik a magyar elnökségi felkészülést, tehát egyelőre jó úton járunk.
- Milyen eredmények elérése esetén beszélhetünk majd utólag sikeres elnökségről?
- A gazdasági kormányzás és a hatos jogszabálycsomag kérdésében bármilyen előzetes konszenzus, politikai megállapodás, illetve egy konkrét tervezet EP elé kerülése már egyértelmű siker lenne, hiszen rendkívül kényes ügyekről van szó. Kell hogy legyen az elnökség végén romastratégia, illetve el kell fogadni a Duna-stratégiát, hogy saját prioritásaink szempontjából elfogadható legyen az elnökség. A horvát csatlakozás már nehezebb ügy, de jó lenne lezárni a tárgyalásokat, és szeretnénk mindent megtenni a román és a bolgár schengeni csatlakozás érdekében is. Összesen harminc konkrét dossziét mindenképpen le szeretnénk zárni, ezek rendkívül változatos témákkal foglalkoznak: az öröklési jog esetében szeretnénk az alapjogi első értékelésig eljutni, a pénzügyi irányelv esetében pedig elfogadott jogszabályokat szeretnénk látni a féléves időszak végéig.
