Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az EU Duna-régió Stratégiája (DRS), makroregionális fejlesztési stratégiája és akcióterve a Duna vízgyűjtő területéhez tartozó régiókra és országokra irányul. Az Európai Tanács 2009. júniusi felkérése alapján az Európai Bizottság (EB) tavaly decemberben tett javaslatot a DRS-re, amelynek elfogadása a 2011. első félévi magyar elnökség idejére esik. Megalkotásában nyolc EU-tagállam - Ausztria, Bulgária, Csehország, Magyarország, Németország (Baden-Württemberg és Bajorország), Románia, Szlovákia, Szlovénia, valamint hat EU-n kívüli ország - Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Moldova és Ukrajna - vesz részt. Az EB javaslata 11 cselekvési területet ölel fel a néhány súlyponti téma alapján: ezek a közlekedés és az energiahálózatok fenntartható fejlesztése, a környezet- és vízvédelem, a társadalom- és gazdaságfejlesztés, valamint az irányítási rendszer fejlesztése. A dunai regionális stratégia kiemelt cselekvési területe az energia- és közlekedési hálózatok hiányzó összeköttetéseinek kiépítése, a régiót érintő közúti és vasúti közlekedési folyosók fejlesztése és az energiaellátás biztonságának javítása; ezt a tagállami projektek összehangolásával és integrált megközelítésével érnék el. A megújuló energiával (így például a geotermikus energia) és az energiahatékonysággal kapcsolatban a DRS egyértelműen az Európa 2020 stratégia szolgálatában áll; a kapcsolódó kutatás-fejlesztés területén is fontos az együttműködés erősítése a térség országaival.
A stratégia a 2012-ben kezdődő új, átfogó vízpolitika alakításához érdemi hozzájárulás, mert a vízminőség védelmére koncentráló korábbi megközelítést kiegészíti az integrált és fenntartható vízgazdálkodás kérdéskörével. A vízpolitika a magyar elnökség önálló kezdeményezése, amelyet teljes politikai konszenzus övez. Magyarország célja az uniós és magyar szempontból fontos, vízgazdálkodási körbe tartozó szempontok fejlesztése, majd megerősítése az EU-politikákban. Az elnökség kiemelten figyel a szélsőséges időjárási és vízügyi jelenségek integrált kezelésére, mint amilyen az aszály, az árvíz és a belvíz. De figyelembe veszi a víz által nyújtott úgynevezett ökológiai szolgáltatásokat, például a vizes élőhelyeket, a víz öntisztulását és a talajképződést is. Az árvízkockázaton túl a vízminőség védelme szintén az egész vízgyűjtő területre kiterjedő szemléletet igényel. A magyar elnökségi időszak végén kerül sor a tagállamok közötti eszmecserére az EB 2012-ben esedékes átfogó vízpolitikai javaslatairól. Hangsúlyt kapott a stratégiában a dunai térség biztonságának erősítése országon belül és határokon átívelően. A Duna-régiót schengeni és nem schengeni tagállamok, tagjelölt és külső országok alkotják, ami megnehezíti az összehangolt rendészeti fellépést, az országok közötti koordinációt.
A stratégia a rendelkezésre álló források jobb és koordinált felhasználását is célozza, de külön uniós pénzt nem különítenek el rá. A régió országainak kiemelt érdekük, hogy a 2013-ig terjedő uniós programozási időszakban a makroregionális stratégia a gazdasági növekedést segítse elő projektek és programok révén, összhangban az Európa 2020 stratégiával és nemzeti programokkal. A tagállamok többsége a magyar elnökség alatt ismeri meg és tárgyalja a Duna-stratégiát; a cél az, hogy a júniusi ET-csúcson a tagállamok jóváhagyják a stratégiát. A stratégia megfogalmazásában részt vevő tagállamok és EU-n kívüli országok együttműködése erősítheti a kohéziót a térségben, ezért az érdekek harmonizációja fontos feladat marad.
