Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kína bruttó hazai terméke az idei év első felében megelőzte Japánét, exportteljesítmény tekintetében pedig Németországot taszította le az eddigi világelsőségéről. Az év kétségtelenül Kínáról szólt: az összes nagyobb nyugati vállalat - a feldolgozóipartól a pénzügyi szektorig - itt akarta megvetni a lábát, ide áramlott a legtöbb tőke, és néhány fenyegető jel ellenére a hosszú távú növekedés esélyei is jók, olyannyira, hogy a gazdasági elemzők világszerte immár a kínai fogyasztástól várják a globális gazdasági növekedés beindulását. Az egész évben várhatóan 9,8 százalékkal növekvő kínai gazdaság nagyjából 500 milliárd dollárral gyarapodott, miközben az amerikai gazdaság bizonytalankodott, Európát pedig az adósságválság húzta le. A Világbank legfrissebb országértékelése szerint az utóbbi évek rohamos fejlődésével olyan erőssé váltak az ország gazdasági fundamentumai, hogy a világgazdaság fékezése sem vált ki komolyabb sokkot.
Az év nagy részében azonban éppen a világ többi része által túl gyorsnak tartott kínai növekedés váltotta ki a legnagyobb vitákat: az amerikai gazdaságdiplomácia egész évben rendületlenül támadta a kínaiakat azzal, hogy az ország szándékos beavatkozásokkal tartja alacsonyan a jüan árfolyamát, amivel a kínai feldolgozóipar jóval versenyképesebbé válik az exportpiacokon, mint egyébként lenne. Ez kétségtelenül így van, hiszen a kínai jegybank nem független a kormányzati gazdaságirányítástól, és a gazdasági elemzők csak a deviza alulértékeltségének mértékén, nem annak tényén vitatkoznak. Van igazság azonban abban is, amivel a kínaiak védekezni szoktak: a kínai társadalomban meglévő feszültségek könnyen kipattanhatnának, ha lassulna a mostani rohamos növekedés. A rendkívül laza amerikai és európai monetáris politika miatt pedig folyamatosan gigantikus mennyiségű tőke áramlik Kínába, ami számos veszéllyel jár: egyre többen beszélnek egy, a jövőben várhatóan sok gondot okozó kínai ingatlanbuborékról, és a kínai jegybank egyre inkább az infláció féken tartására koncentrál.
