Az eurózóna válságának csúcspontján, a márciusi Európai Tanácson (ET) úgy döntöttek az európai kormányfők, hogy mindenképpen kiszélesítik gazdaságpolitikáik koordinációjának eszközeit és szigorítanak a stabilitási és növekedési egyezményen. A szükséges háttérmunkához hozta létre az ET elnöke, Herman Van Rompuy az európai gazdasági kormányzás átalakításával foglalkozó ad hoc akciócsoportot, amelynek ajánlásai a mostani csúcstalálkozón kerülnek az európai állam- és kormányfők elé.
A jelentés szerint a stabilitási és növekedési egyezmény kritériumainak tükrözniük kell a költségvetési hiányok és az eladósodottság közötti összefüggéseket, így az államadóssághoz is konkrét számmal meghatározott kritériumot kell rendelni, amelynek megsértése esetén a túlzottdeficit-eljáráshoz hasonlóan a jelenleginél szigorúbb politikai szankciókra van szükség. A ma hatályos egyezmények a jelentés szerint nem biztosítják megfelelően a gazdaság monitoringját, ezért egyrészt az Eurostat tevékenységét ki kell bővíteni, másrészt új, a stabilitási egyezményen túlmutató jogi kereteket kell létrehozni a nemzetgazdaságok makrogazdasági mutatóinak figyelemmel követéséhez, ami lehetővé tenné az Európai Bizottságnak, hogy veszélyes tendenciák esetén mélyebb esettanulmányokat folytasson.
A múlt heti német-francia megállapodásra rímel, hogy a Rompuy-féle akciócsoport szerint is megoldást kell találni az eurózóna stabilitási alap jövőjére, hiszen a jelenlegi átmeneti rendszer 2013-ben megszűnik; ehelyett állandó pénzügyi mechanizmust kell létrehozniuk az európai országoknak az esetleges jövőbeli válságok kivédésére.
