Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Elfogadhatatlannak és őszintén szólva megvalósíthatatlannak tartom, hogy a deficitcélokat egymás után többször megsértő országok szavazati jogát korlátozó alapszerződés-módosítás valósuljon meg - jelentette ki tegnap az Európai Bizottság elnöke. José Manuel Barroso a kétnapos brüsszeli csúcstalálkozó előtti német-francia megállapodás javaslatainak egy részéről nyilatkozott így, ami nem sok jót ígér az európai gazdasági kormányzás alapvető reformját megcélzó tervek fogadtatását illetően.
Az Európai Unió állam- és kormányfői nagyrészt azért ültek össze ma véget érő kétnapos csúcstalálkozójukra, hogy a közös európai devizát létében fenyegető tavaszi adósságválság, illetve a válaszként létrehozott gigantikus mentőalap okozta problémákra is reagálva döntsenek a költségvetési hiányok uniós szabályozásának szigorításáról. Hiába azonban a nagy tét, a találkozó első napján nem látszott jelentősebb előrehaladás. A Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár múlt heti deauville-i találkozóján kialakult "deficitbüntető" javaslatokat ugyanis a többi tagállam vagy túl szigorúnak, vagy túl megengedőnek látja - közös azonban, hogy sérelmezik kiközösítésüket a terv kigondolásából. A luxemburgi miniszterelnök, Jean-Claude Juncker szerint a javaslatcsomag túl egyszerű megoldáskísérlet egy sokkal összetettebb problémára, de ellenzi a terv vitára bocsátását Finnország, Ausztria, Görögország, valamint az egyébként a mainál szigorúbb deficitszankciókat követelő Hollandia és Svédország is. A kérdésben megszólaló német és francia politikusok hangsúlyozták, hogy a két legnagyobb ország megállapodása nem diktátum, csupán alapot teremt az egyezkedésre - egyelőre azonban egyetlen tagállam sem állt a német-francia törekvések mögé.
A sértettségen túl nagyobb akadályok is tornyosulnak az államadósságok és a deficitek uniós szabályozását szigorítani szándékozó német-francia tervek előtt, hiszen ehhez a lisszaboni szerződés módosítására lenne szükség - az európai politikusok számára viszont eleven emlék a most hatályos uniós alapszerződés elfogadtatását megelőző többéves huzavona. Merkel szerint azonban mindenképpen szükség van az alapszerződés módosítására, mivel Németország nem hajlandó mai formájában fenntartani a válságba került euróországokat megmentő, eredetileg Görögország bedőlésének megakadályozására létrehozott Európai Pénzügyi Stabilitási Alapot annak 2013-ra tervezett kifutása után. Az pedig szinte bizonyos, hogy az eurózónát létében fenyegető eladósodottság problémája nem fog megszűnni, így a jövőbeli pénzügyi válságokra egy állandó válságkezelési m echanizmus kidolgozásával kell felkészülni. Ez egyébként a német-francia javaslatok kevésbé vitatott része: e mechanizmus létrehozása - a Handelsblatt értesülései szerint ez indokolt esetben az államkötvények lejáratának meghosszabbítását és a kamatfizetés átmeneti felfüggesztését foglalja magában - lényegesen nagyobb támogatottságot élvez, ezért ebben a kérdésben előrelépésre lehet számítani.
A német kormányfő szerint a lisszaboni szerződés módot ad az alapszerződés "finomhangolására" szerződésmódosítás nélkül is, ha nem kerülnek át további jogkörök a nemzetállamoktól Brüsszelbe; a svéd miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt ezt annyival egészítette ki, hogy ha nem túl nagyok a módosítások, akkor elképzelhető, hogy könnyedén átmennek. Az új uniós szerződés értelmében viszont a nemzetállamok mellett az Európai Parlament is szereplőjévé vált az egyezkedéseknek: egyes európai politikusok éppen tőle várják a szabályok további szigorítását.
