Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Formális megállapodást nem, csupán a fejlett országok eddiginél fokozottabb együttműködésére vonatkozó ígéreteket eredményezett, emellett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) árfolyamvitákban betöltött szerepének kismértékű növekedését hozta az IMF hétvégén lezajlott éves közgyűlése, miközben a háttérben tovább folytatódott az utóbbi hetekben egyre intenzívebb vita Kína és az Egyesült Államok között. Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója is elismerte, hogy az elfogadott nyilatkozat nyelvezete nem elég erős, és csalódottan közölte, hogy "a megállapodást csupán a tagországok ellenkezése hiúsította meg". A vezető gazdaságok kormányai ugyan felhatalmazták az IMF-et, hogy hozzon létre valamilyen kezdeményezést, amellyel enyhítenék az egymással versengő leértékelések pusztító következményeit, egyelőre azonban ez a "rendszerstabilitási kezdeményezésre" korlátozódik, amely Strauss-Kahn szerint az országok - elsősorban az USA, Kína, Japán és az eurózóna országai - árfolyam-politikájának egymás gazdaságára gyakorolt kapcsolódási hatásairól adna ki jelentéseket. Az IMF kormányzó tanácsa emellett döntést hozott, hogy elmélyíti a tőkeáramlással, a banki tartalékképzéssel és az árfolyam-ingadozásokkal kapcsolatos munkáját. Jim Flaherty, a G7 országcsoportját elnöklő kanadai pénzügyminiszter szerint egyértelműbb nemzetközi szabályokra van szükség az árfolyamok szempontjából, hiszen egyes országok gyakorlatilag protekcionista politikákat palástolnak árfolyam-politikával. Az USA pénzügyminisztere, Timothy Geithner kitartott eddig is gyakran hangoztatott véleménye mellett, miszerint főleg a kínai külkereskedelmi többlet és a jüan alulértékeltsége jelenti a globális gazdaság fellendülésének legfőbb akadályát, a fejlődő országok, Kínával az élen, most is tiltakoztak a felvetés ellen.
A vezető gazdaságok pénzügyminiszterei kedvezően szóltak az IMF eszközeinek növekvő számáról, szakértők szerint azonban a Valutaalap korábban meglehetősen gyenge teljesítményt ért el, amikor nemzetállamok engedetlen politikáját kellett volna megváltoztatnia, ezért egy nemzetállamok közötti megállapodást semmilyen tekintetben nem pótol az IMF. A Brookings Institute kutatója, Eswar Prasad szerint jobb alternatíva híján maradhat az IMF a devizaharcok csendőre, valójában azonban a szervezet a meggyőzés lehetőségén túl nem rendelkezik eszközökkel arra, hogy magatartásuk megváltoztatására bírja az együttműködésre nem szándékozó országokat.
Nem csupán a fejlett és a fejlődő országok között folyik a vita: a találkozó előtti hetekben India, Brazília és Thaiföld a beáramló forró tőke destabilizáló hatásáról panaszkodott - hiszen torzító hatású kamatemeléssel kell védekezniük ezek ellen -, Kína és más feltörekvő országok szerint azonban erről is elsősorban az USA, Japán és az eurózóna nullához közeli kamatszintjei tehetnek. Csou Hisziao-csuan, a kínai jegybank elnöke szerint túlságosan egyoldalú volt a találkozó árfolyamokra irányuló figyelme, a bankár szerint a fejlett országok rendkívüli monetáris élénkítése is a leértékelésekhez hasonló problémákat okoz a világban.
