Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A témában megszólaló szakértők szerint még soha nem történt a világon a magyarországihoz hasonlítható mértékű vörösiszap-katasztrófa, ám az ipari szerencsétlenségeknél általában sincsen precedens a kártérítésre: a helyi jogi szabályozás és politikai alkuk eredményeként áll elő a megoldás. A világ legsúlyosabb ipari katasztrófájaként számon tartott, 15-22 ezer ember halálát okozó 1984-es bhopali gázszennyezést követően az indiai kormány 3,3 milliárd dollárt követelt az Union Carbide vegyipari vállalattól, ám csupán 1989-ben tudtak megállapodni egy lényegesen kisebb, 470 millió dolláros kártérítésről. Az alaszkai partoknál 1989-ben bekövetkezett Exxon Valdez-olajkatasztrófa után az Exxont több mint 4,5 milliárd dolláros kártérítésre kötelezték a bíróságok - meglepő módon ez hívta életre a később közismertté vált pénzügyi innovációt, a csődkockázat-biztosítás (cds) intézményét, az olajvállalat ugyanis csak a JP Morgan által finanszírozott tőkeemeléssel tudta rendezni a kártérítést. A bankcsoport ekkor teremtette meg az új pénzügyi eszközt, hogy finanszírozza magát az Exxon bedőlése ellen. A közelmúltban a BP által okozott, az Egyesült Államok déli partjait elérő mexikói-öbölbeli olajszennyezést követően az amerikai elnök, Barack Obama személyesen alkudta ki a brit olajvállalat vezetőinél egy 20 milliárd dolláros kármentesítő alap létrehozását, aminek keretében 10 milliárd dollárt már el is költöttek. Ugyan a BP reményei szerint nem használnák fel a teljes keretösszeget, szakértők szerint azonban elképzelhető, hogy a bíróságokon folyó kártérítési perek után az egész alap többszörösét kitevő összeget kell az államoknak, illetve magánszemélyeknek kifizetniük.
