Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Épp két éve, a Lehman Brothers befektetési bank bedőlésével jutott emblematikus csúcsra a világgazdasági válság; a krach kevés pozitív hatásainak egyike volt, hogy a meghatározó országok a G20 égisze alá futva megpróbáltak együttműködni, legalább utólag, a legfontosabb tennivalókban. Egyetértettek abban, hogy újra kell szabályozni a pénzügyi világ működését - ez fontos állomáshoz jutott el a bankok tőkeszabályozását megszabó Basel III előírások elfogadásával, amelyeket a húszak novemberi szöuli csúcstalálkozóján valószínűleg jóváhagynak. Nagyobb viták várhatók a korábban ugyancsak egyöntetűen üdvözölt ösztönző csomagokról - sokan úgy látják, hogy ezek miatt lett mára a pénzügyiből adósságválság, sokan viszont úgy vélik, ha túl korán kifuttatják az élénkítő intézkedéseket, akkor jön az újabb gödör.
A világgazdaság fellendülése lassul, de dupla recessziótól nem kell tartani a fejlett világban, ez legfeljebb Japánban fenyeget - így foglalta össze a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) főtitkára, Angel Gurria a szervezet álláspontját a Reutersnek adott interjújában. (Az Európai Bizottság hétfőn kiadott időszaki prognózisában ugyancsak valószínűtlennek minősítette a W alakú recessziót - Napi, 2010. szeptember 14.) Japán azért különbözik a másik 32 OECD-országtól, mert ott egy évtizede deflációval küszködnek, a többiek viszont nagyjából hasonló feladattal néznek szembe: meg kell találni az egyensúlyt a fellendülés megőrzését, illetve a fiskális konszolidációt szolgáló intézkedések között. A magánfogyasztás nem indult be - figyelmeztetett a főtitkár -, ami érthető is, hiszen még mindig 50 millió munkanélküli van az OECD-országokban. Az ösztönző csomagok egyre kevésbé jelentenek megoldást, ahogy egyre erősödnek az adóssághelyzettel kapcsolatos aggályok - az államadósságok részben az élénkítő intézkedések miatt ugrottak meg -, de azt Gurria szerint nem tudni, hogy a mostani lassulás hosszabb vagy rövidebb távra szól-e majd. A belső fogyasztás fontosságát Németország példájával támasztotta alá az OECD vezetője, rámutatva, hogy a remek második negyedév után ott is ugyanúgy lefékeződéssel kell számolni, mint bárhol máshol, miután az exportvezérelt növekedéshez nincs elég terep.
A német fogyasztás beindításának jelentőségét emelte ki most közzétett éves jelentésében az UNCTAD is: az ENSZ fejlesztési szervezete szerint Berlin jelentősen hozzájárulhatna a világgazdaság helyrebillentéséhez, ha ösztönözné a bérek emelését és a fogyasztási kiadásokat, ahelyett, hogy a költségvetési deficit lefaragása mellett kötelezné el magát. Az állami beavatkozásokat hagyományosan támogató UNCTAD szerint csak akkor lehet megtorpanás nélkül újra egyensúlyt teremteni a világgazdaságban, ha a kormányok a kivitel helyett a munkahelyteremtésre, a belső keresletre és az infrastrukturális beruházásokra koncentrálnak. A globális növekedés még törékeny és ha a büdzséjük konszolidálásán dolgozó fejlett országok túl korán leállnak a keresletélénkítéssel, akkor el is akadhat. Ebből pedig deflációs spirál alakulhat ki, ami a növekedés és a foglalkoztatás pangásához vezet.
A világgazdaságot persze más is felpörgethetné - a jelentés sorra is veszi a jelölteket. A pénzügyi krízis és a belőle kibontakozó recesszió előtti évtizedben az USA támasztott komoly keresletet a világ termelésére - ez aligha lesz így egy darabig. Kézenfekvő utóda lehetne Kína, ám az ottani fogyasztók még csak a nyolcadát költik annak, amit az USA polgárai. Az olyan feltörekvők, mint Brazília, India, Indonézia vagy Dél-Afrika összesítve sem rendelkeznek akkora importpotenciállal, mint Németország és - Indonézia kivételével - nem is mutatott többletet a fizetési mérlegük az elmúlt években. A világméretű keresletélénkítés kulcseleme az lenne, ha a nagy többleten ülő országok, név szerint Németország és Japán, kiigazítanák politikájukat, de ennek kicsi a valószínűsége - emelte ki sajtóértekezletén Supachai Panitchpakdi, az UNCTAD főtitkára. Japán megrekedt a defláció és a bércsökkentések csapdájában, a németeknél pedig a fiskális prioritások miatt nem lehet a fogyasztás erősödésére számítani, holott tér volna rá.
Az UNCTAD lényegében az USA mellé állva szembeállította Washington és az eurózóna jelenlegi gazdaságpolitikáját: Európában a deficit csökkentését erőltetik abban a hitben, hogy így visszaszerzik a befektetők bizalmát, az USA-ban viszont arra figyelmeztettek, hogy a túl korai szigorítások az egész világ fellendülését veszélyeztetik. Mára Európa lett a globális válság központja - hangsúlyozza a jelentés -, miután a maga által kitermelt problémái csak fokozták ingatag pénzügyi piacainak sebezhetőségét. A szervezet szakértői az euró idei első félévi gyengülését is hibaként rótták fel, mondván, ezzel az euróországok exportálták a munkanélküliséget a világ többi részébe. Összességében az UNCTAD úgy látja, a gazdaságélénkítő intézkedések túl korai felszámolása, a fiskális szigor erőltetése a recesszió megismétlődéséhez vezethet Európában és ennek nyomán akár világszerte is.
