Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Veszélyes gyakorlatot elevenít fel Németország azzal, hogy betiltja sok német pénzügyi részvény fedezet nélküli shortolását, s ezzel destabilizálhatja a piacokat. A spekuláns, aki fedezet nélkül shortol a papírok áresésére játszik, ha túl magasnak ítéli az árfolyamokat akkor elad.
De mi történik egy túlfűtött piacon, amikor fordul a hangulat? 10-15-20 százalékos áresés után a shortos már nyerőben van, ha jó helyen nyitotta a pozícióját és vélhetően zárja azt. A zárással azonban egy-egy nagyobb esésben vevővé válik, s a short pozíciók leépítése vételeket generál a piacon, ezzel tompítja az esést, sőt, ha elég sok ilyen pozició van nyitva, akkor akár ezek a vételek meg is tudják fordítíni a piaci hangulatot.
A shortos amikor elad üzletet köt, amikor visszaveszi az adott részvényt akkor is. Ajánlatokat rak a kereskedési könyvekbe, ezzel nő a piaci likviditása, a likviditás pedig hüvelykujjszabályként csökkenti az adott piac volatilitását és kockázatát.
A német lépés értelmetlenségét jól mutatja, hogy az elmúlt években egy-egy részvény közép és hosszútávú áralakulását egyáltalán nem a shortolás lehetősége befolyásolja, hanem a nettó vevők és eladók, a papírok végleges tulajdonosainak eléképzelései az adott cég jövőjével kapcsolatban, s a cég tevékenysége maga.
Botorság lenne azt állítani, hogy a Bear Stearns és a Lehmann Brothers bukását a shortoló spekulánsok okozták, fel kell ismerni, hogy a cégek hosszú éveken keresztül folytatott rossz üzletpolitkája, az egyoldalúan magas kitettség vállalása az amerikai másodlagos jelzálogpiacon vezetett az összeomláshoz. Nem a shortoló befektetők ültek az adott cégek igazgatóságaiban, s erőltették azokra, hogy portfoliójukat úgy építsék fel, hogy a jelzálogpiaci válság elsodorja azt.
Ha rosszul vezetnek egy céget és ezért hatalmasat bukik, a részvényárfolyam shortosok nélkül is össze fog omlani. Gondoljunk csak a brit hatóságokra, amelyek 2008 szeptember 19-én 120 napra felfüggesztették a fedezetlen shortolás lehetőségét a vezető pénzügyi papírokra, mint például a Royal Bank of Scotland részvényei. Az intézkedés hírére a részvény árfolyama 151 fontról 252 fontig ugrottak, csak azért, hogy onnan még nagyobbat essenek, a következő márciusban 46 fonton érte el a papír a mélypontját. Úgy ötödölődött az árfolyam, hogy közben nem lehetett shortolni. Ez csak egy példa, de így járt számos amerikai, brit német és osztrák bankrészvény is. Van frissebb példa is, a görög bankrészvények azután estek további 20 százalékot az elmúlt hetekben, hogy betiltották shortolásukat.
Persze egy politikusnak sokkal egyszerűbb a short pozíciót nyitó befektetőket hibáztatni az eurózóna problémái nyomán fellépő piaci trubulenciákért, mint az elmúlt évtized hibás gazdaságpolitikáját és a maastrichti kritériumok számonkérhetlenségét. Ha jó állapotban vannak az érintett tagállamok, cégek, akkor a shortosok buknak majd a pozícióikon. Ha meg nem, akkor az esés nélkülük is bekövetkezik. Csak esetleg egy kévésbé likvid és sokkal sérülékenyebb piacon.
