Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha minden az Európai Unió (EU) vezetőinek kívánsága szerint alakul, akkor a mai piacnyitásra már értelmetlenné váltak az euró, illetve tágabban értelmezve az eurózóna országai elleni támadások, sőt a védett célpontok körébe mind a 27 uniós ország is bekerülhet. Az unió pénzügyminiszterei ugyanis azzal a szándékkal gyűltek össze vasárnap délután Brüsszelben, hogy megvédjék - ha lehet, egyszer s mindenkorra - a múlt héten a dollárral szemben 14 havi mélypontra, 1,2715-ös árfolyamra süllyedő közös valutát, a Stoxx Europe 600 index szerint másfél éve nem látott mélységbe vesző európai részvényeket, illetve lényegében az egész európai közösség eddig elért eredményeit. Nicolas Sarkozy francia államfő még pénteken, az eurózóna vezetőinek csúcstalálkozóján megfogalmazta, mi a tét: az euró Európa létfontosságú eleme, nem engedhetjük át a spekulánsoknak, nem hagyhatjuk, hogy megsemmisítsék azt, amit az előző generációk létrehoztak. Sarkozy azután beszélt így, hogy a közös pénzt használó országok állam- és kormányfői áldásukat adták arra 110 milliárd eurós mentőakcióra, amelynek segítségével Görögország kísérletet tehet az államcsőd elkerülésére. A három év alatt lehívható kedvezményes hitelkeretbe az IMF 30 milliárdot tesz be, az eurózóna országai pedig 80 milliárd eurót adnak össze - részvételük mértéke az ECB-beli részesedésüktől függ, a legfontosabb euróországok törvényhozásai, élükön a némettel, a hét végére már jóváhagyták a rájuk eső hozzájárulást.
A múlt hét piaci turbulenciái azonban egyértelművé tették azt, ami addig sem volt titok: az eurózóna, illetve az EU megvédéséhez már kevés a tűzoltó akció, az adósságterhektől, költségvetési gondoktól szenvedő országok elleni piaci támadásokat csak a rendszerszintű intézkedésekkel lehet elhárítani. Az eurózónának és az EU egészének erőt kell mutatnia - legalább azt követően, hogy a beavatkozás halogatásával tovább rontott a támadható vagy annak ítélt országok helyzetén -, ez pedig egyet jelent részint azzal, hogy olyan pénzügyi mechanizmust hoznak létre, amelyet a bajba jutottak mindenféle rendkívüli döntés nélkül igénybe vehetnek, részben pedig azzal, hogy hosszabb távon szorosabbá teszik a fiskális koordinációt az eurózónán belül, a mainál hatékonyabb szankciók mellett. (A távolabbi tervek része, hogy szigorúbb előírásokkal korlátozzák a spekulációt, ideértve a piaci mozgásokban nagy szerepet játszó hitelminősítő ügynökségek megrendszabályozását, esetleg egy európai hitelminősítő életre hívását.)
A tervezett intézkedéscsomagok közül a pénzügyi mechanizmus létrehozása nem tűr halasztást - olyannyira, hogy részben már ma működnie kell. Az egyes forrásokban már európai stabilitási mechanizmusként emlegetett rendszer felállítását lehetővé teszik az uniós előírások: a Reutersnak név nélkül nyilatkozó források szerint a lisszaboni szerződés megengedi az erejüket meghaladó nehézségekkel küszködő országok megsegítését (bár a vonatkozó cikkely elvben a nem euróországok megsegítését szolgálja). A gyakorlatban ez úgy nézhet ki, hogy az Európai Bizottság jogi személyként kilép a piacra és pénzt szerez az uniós tagországok explicit, illetve az ECB implicit garanciavállalása mellett. Nagyjából ugyanazt tenné tehát, mint 2008-2009-ben, amikor Magyarország, Lettország és Románia szorult az EU (és az IMF) segítségére, vagyis gyakorlatilag a nem euróországok számára létrehozott mechanizmust vennék most igénybe. A "fizetési mérlegek támogatására" létrehozott, már meglevő 50 milliárd eurós keretet legalább 60 milliárd eurósra bővítenék, igénybevételi feltételeinek kidolgozásában az IMF működne közre - értesült a Financial Times online kiadása. Ezt egészítené ki egy szélesebben értelmezett stabilitási mechanizmus, amelyhez az euróországok kétoldalú hitelgaranciákkal járulnának hozzá.
A G7 pénteki pénzügyminiszteri tanácskozásának résztvevői egyetértettek abban, hogy egyértelmű, gyors és erős választ várnak Európától - a brit pénzügyminiszter, Alistair Darling ugyanakkor leszögezte, hogy az euró támogatása az euróországok feladata. A BBC-nek nyilatkozva a tegnapi tanácskozás előtt ismét azt hangsúlyozta, hogy a lisszaboni szerződésben megengedettekre alapozva kisegíthettek olyan uniós országokat, mint Magyarország vagy Románia, ezt azonban az euróországokra nem terjeszthetik ki. A Nagy-Britanniához hasonlóan szintén az eurózónán kívül maradt Svédország pénzügyminisztere, Anders Borg viszont arra figyelmeztetett, hogy a piacok farkasfalkaként viselkednek, és ha nem állítják meg őket, szétszaggatják a gyengébb országokat - ebből megfigyelők arra következtetnek, hogy Stockholm részt venne a hitelkeret finanszírozásában.
