Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Akármekkora segélycsomagot kap Athén az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), az minden valószínűség szerint legfeljebb arra lesz elég, hogy Görögország egy-három évig a felszínen maradjon - értenek egyet általában a szakértők. Ennél hosszabb ideig aligha tartják eurózónabeli társai lélegeztetőgépen a görög gazdaságot (még az IMF segítségével sem), az viszont szinte kizárt, hogy ez idő alatt érdemben megoldják annak szerkezeti problémáit. Előrelátó elemzők már felvázolták a fizetésképtelenségre szóló forgatókönyveket - foglalta össze a Reuters -, melyek persze nem csak Görögországra lehetnek érvényesek.
Közép- vagy hosszú távon az elemzők azt tartják a leginkább valószínűnek, hogy Görögország adósságátütemezési tárgyalásokba kezd, még mielőtt elmaradna egy esedékes kötelezettséggel. Ehhez a befektetőknek el kell fogadniuk, hogy jelentős diszkonttal látnak csak pénzt kötvényeik után, illetve az is elképzelhető, hogy meghosszabbítják a tartozások lejáratát vagy átváltják őket hosszabb lejáratúvá. Egyes számítások szerint a kötvénytulajdonosoknak eszközeik 20-40 százalékos nettó értékcsökkenésével kell szembenézniük.
Görögország (vagy bármelyik másik ország) persze egyoldalú adósságátütemezést is bejelenthet, akár a lejárat meghosszabbításának formájában, akár úgy, hogy előzetes egyeztetés nélküli értékcsökkentést kényszerít a befektetőkre - az elemzők szerint azonban ennek nagyon kicsi a valószínűsége. A piac ezt oly mértékben büntetné, hogy Athén minden nehézség ellenére is kénytelen lenne kilépni az eurózónából, de még az Európai Unióból is, utána viszont még nehezebben jutna hitelhez, miután adósságkockázati felárát devizakockázati felár is megfejelné. A kilépés visszahatna az euró árfolyamára is, hiszen a piac a valutaövezet szétesésének jeleként értékelné.
A fenti két forgatókönyv nem kerülhet szóba - legalábbis tegnap azt közölte az EU illetékes szóvivője, Amadeu Altafaj, hogy az adósságátütemezési opció nem létezik az eurózóna tagállamai számára. Az viszont elvben előfordulhat, hogy Athén egyszer csak azonnali fizetésképtelenséget jelent be, mindenféle átütemezés nélkül - ez esetben a legkevesebb az lenne, hogy kizárja magát a tőkepiacokról, ahogy az Argentínával történt 2001-ben. (Utóbbi azóta sem tudott kibocsátani euróban vagy dollárban jegyzett kötvényt - Görögország esetében némileg bonyolítaná a helyzetet, hogy állampapírjainak zöme a vele közös valutát használó euróországok bankjaiban hever.) Ebben az alig elképzelhető esetben az euró árfolyama minden bizonnyal a dollárparitás alá kerülne, a térség országainak kötvényhozamai az egekbe szöknének, a fiskális nehézségekkel küzdők számára pedig kiszáradna a piac, csak az AAA besorolásúak tudnának kötvényt kibocsátani.
A legegyszerűbb szcenáriók közé tartozik az, hogy az Európai Központi Bank (ECB) hitelekkel segíti hozzá Athént kötelezettségei teljesítéséhez, maga vásárolja meg a görög állampapírokat vagy még tovább lazítja fedezeti követelményeit, például hitelminősítői besorolásuktól függetlenül is elfogad kötvényeket. Elemzők szerint azonban ez is a fantázia világába tartozik, mert olyan politikai vagy elvi döntéseket követelne, amelyek meghozatalát nagyon nehéz lenne elérni.
