A több mint két éve tartó gazdasági lejtmenet során az Egyesült Államokban 10 százalékkal mérséklődött a munkaórák száma a leépítések és a munkaidő-csökkentések miatt. Ennek ellenére, a termelékenység mindössze 3 százalékkal lett alacsonyabb ez idő alatt.
Amennyire kedvező a cégek számára a növekvő hatékonyság, annyira hátráltatja a munkaerőpiaci fordulatot, hiszen amíg kevesebb dolgozóval is fenntartható a produktivitás, minek bővíteni - mutat rá a Washington Post, kiemelve, hogy amennyiben tovább folytatódik a termelékenység javulása az amerikai vállalatoknál márciusban is, úgy még tovább maradhat a jelenlegi magas szinten a munkanélküliség.
Hosszú távon ugyan jótékony a termelékenység javulása, hiszen hozzájárul az életszínvonal emelkedéséhez, rövid távon viszont patthelyzetbe kényszerítheti gazdaságot. Bár a pénteken nyilvánosságra kerülő márciusi munkaerőpiaci jelentéstől azt várják a szakértők, hogy három év óta nem látott felvételi kedvről tanúskodik majd, egyúttal azt sugallná, hogy a termelékenység javulása megtorpant az amerikai gazdaságban.
Még ha így is lesz, teszi hozzá a Washington Post, megválaszolatlan kérdés marad, mi áll a 2007 év végi és a 2009 év végi termelékenységi mutatók közötti - Ben Bernanke Fed-elnök által kivételesnek nevezett - különbség hátterében. Az ilyen eltérések ugyanis jobbára technológiai fejlesztések állnak, míg a válságra reagáló szerkezeti változások hatása épp ellentétes volt a múltban.
A Postnak nyilatkozó szakértők szerint a pánikhelyzet tanította meg újra dolgozni az amerikaiakat - a vállalati döntéshozók a szükségesnél drasztikusabb leépítéseire reagálva a helyükön maradt munkavállalók - állásuk megőrzése érdekében - felgyűrték az ingujjukat, s tavaly 3,8 százalékkal növelték termelékenységüket. A közgazdászok azonban úgy vélik, a gazdasági fellendülés idején a munkavállalók tűrőképessége újra lecsökken majd, s hosszú távon nem lesz fenntartható a jelenlegi foglalkoztatási szint, a márciusra beharangozott munkaerőpiaci fordulatot azonban túl korainak tartják.
