Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A tavalyi Világgazdasági Fórumot meghatározó világvége-hangulat már a múlté, mégsem nevezhető igazán jónak a Davosban január utolsó hetében összegyűlő 2500 vállalatvezér és politikus hangulata. Bár a PricewaterhouseCoopers a davosi találkozó nyitányára időzítve kiadott kutatása szerint egyre bizakodóbbak az üzleti vezetők, főleg a nagyobb vállalatok vezérigazgatói, a globális üzleti klíma levegőjét számos megválaszolatlan és megoldatlan kérdés mérgezi.
A fórum résztvevőit a jelek szerint aggasztja, hogy nem világos többek között, mennyire fenntarthatóak a ma tapasztalható javuló gazdasági tendenciák, hogyan valósítják meg a fejlett világ jegybankjai a kivezető stratégiájukat, meddig lehet még a dollár a világ vezető tartalék valutája, és hogyan lesz kereslet a lassan magukhoz térő vállalatok termékeire, ha a jelenlegi magasságban marad a munkanélküliség. A piacokat képviselő vezérigazgatók a gazdaság túlszabályozásától és a protekcionizmus elterjedésétől félnek, míg a gazdaságpolitikusok a legutóbbi gazdasági válságot okozó pénzügyi buborékok megelőzésének leghatékonyabb módjait szeretnék megtalálni. Az 1971 óta negyvenedszerre megszervezett davosi fórum az alapító Klaus Schwab és a szervezők szándékai szerint lehetőséget kínál ilyen és ennél filozofikusabb témák - így például az uralkodó közgazdaságtani elmélet problémáinak - megvitatására, új megoldási javaslatok kigondolására.
Az első napon a jelenlegi globális gazdasági helyzetről folytatott vita résztvevői megkönnyebbülésüket fejezték ki, hogy sikerült elkerülni a tavalyi tanácskozáson megfogalmazott lesújtó jóslatokat. David Rubenstein, a Carlyle Group igazgatója szerint "szívrohamon mentünk keresztül, ám a szívrohamok a mai világban már nem végzetesek". A tavaly rendkívül sötét képet festő Nouriel Roubini szerint főleg a fejlődő országok várakozáson felüli fejlődése miatt alakult az általa vártnál jobban a világgazdaság állapota, ugyanakkor úgy vélte: a feltörekvő piacok általában rosszabbul viselik a válságokat, ezért van még miért aggódni.
A találkozó hangulatát az óvatos optimizmuson túl meghatározza a globális gazdasági-politikai erőviszonyok eltolódása. Az HSBC bank vezetője, Stephen Green úgy véli, a leglényegesebb változás a fejlődő országokkal kibővült G20 erejének növekedése a régi gazdasági nagyhatalmak klubjával, a G7-tel szemben. Kína, India, Brazília és a többi, a gazdasági kilábalásban eddig jobban szereplő ország jelentőségének növekedése tükröződik a konferencia programján is. Az első napon a kínai és az orosz miniszterelnök, Ven Csia-pao és Vlagyimir Putyin tartottak beszédet, és a fórum résztvevőit bevonó műhelymunka témáiban is egyre több az elsősorban a fejlődő országok érdeklődésére számot tartó téma.
Ugyanakkor Gillian Tett, a Financial Times pénzügyi szerkesztője szerint a fórum résztvevőinek nagy részét adó vállalatvezérek szűk körben gyakran beismerik: a vitákra inkább egyfajta díszítőelemként tekintenek, és főként új üzleti partnereket, valamint a szabályozásért felelős politikusokat megismerni, velük kapcsolatot tartani sietnek Davosba. A fórum valódi jelentőségét a világ üzleti élete szempontjából ezért éppen a zárt ajtók mögötti kapcsolatépítés lehetősége adhatja. Emellett kiváló alkalmat nyújt az üzleti vezetők imázsának csiszolására a találkozó, amelynek nyilvános eseményeire a civil szféra és a művészvilág olyan egyéniségeit is meghívják, mint Paolo Coelho vagy James Cameron.
