Ahhoz, hogy elkerüljünk egy hasonló pénzügyi válságot a jövőben, most kell cselekedni és el kell kezdeni a pénzügyi szektor szabályozását - mondta Robert Engle Nobel-díjas közgazdász tegnap budapesti előadásán. A jelenlegi magas kockázatok - amelyek ugyan a Lehman csőd óta jelentős mértékben enyhültek, de még mindig számottevőek - óvatosabbá teszik a befektetőket, ezzel lenyomova a pénzügyi eszközök árfolyamait. A szabályozás biztonságosabbá teheti a pénzügyi piacokat és ez magasabb hozamokkal is kecsegtethet a jövőben. Az államkötvények és az arany iránti jelentős kereslet is mutatja, hogy a befektetők kerülik a magasabb volatilitású eszközöket.
A válság egyik legfőbb előidézőjének a kockázatok alulárazását tartja a Nobel-díjas professzor: a pénzpiacok résztvevői szinte kivétel nélkül figyelmen kívül hagyták a kockázatokat. A legtöbben a rövid távú (egy napos) kockázatok mérésére szolgáló módszereket (például Value At Risk) alkalmazták a döntéshozatalkor, pedig a pozíciókat általában több ideig hagyják nyitva, mint amilyen hosszú az elemzés időhorizontja.
Javaslatokkal is szolgált a tudós: a rendszerszintű kockázatok kezelése érdekében a legkockázatosabb vállalatokat meg kell adóztatni, mégpedig kontraciklikusan - amikor a gazdaság jól teljesít, akkor van szükség a nagyobb adóterhekre. Továbbá hangsúlyozta - összhangban több hasonló vélekedéssel - szükség lenne egy jogi szabályozó testület felállítására, és csökkenteni kéne a hitelminősítő intézetek befolyásán is.
Azonban a hosszú távú kockázatok túlmutatnak a pénzpiacok sajátosságain: ahogy a gazdag és a szegény országok közötti különbségek egyre nőnek, úgy fokozódnak a szociális különbségek, ami olaj lehet a tűzre, a már amúgy is rettegett terrorizmus időszakában. A növekvő háborús és terrorveszélyek, továbbá a nyersanyagok iránt vívott harc hosszú távon mindenképp negatív hatással lehet a pénzpiacokra.
További jelentős kockázati tényezőt jelenthet a jövőben a globális felmelegedés. Egyelőre nem születtek még számítások a klímaváltozás gazdasági hatásairól, de a folyamatok egyértelműnek tűnnek. Egy klímaváltozáson átesett világgazdaság képtelen lesz akkora termelésre, mint a felmelegedés előtt, ami adóemelést válthat ki, ez pedig le fog csapódni a vállalati profitokban is.
Azonban ebből a szemponból a magas olajár mindenképp pozitív fejlemény: ameddig a fekete arany ára egyre nő, addig ez egy „zöld gazdasághoz" vezethet, ezzel is meggátolva a negatív fejlemények kibonatkozását.
A rendszerszinű kockázatokon túl, az egyéni kockázatok is nagymértékben csökkenthetők: a befeketetőknek reálisan kell értékelniük a kockázatokat és csakis annyit szabad magukra vállalniuk, amennyit ténylegesen szándékoznak is.
