Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Közép-európai Egyetem (CEU) szervezésében tartott, főleg gazdaságpolitikai és elméleti kérdésekkel foglalkozó előadásának vezérfonala azonban nem alternatív gazdaságpolitikai javaslatok mérleglése, hanem a piaci fundamentizmus kritikája volt.
A Nobel-díjas közgadász - aki a Clinton kormányzat gazdasági tanácsadó testületének elnöke, majd a Világbank vezető közgazdásza is volt - szerint a jelenlegi válság lehetővé tehetné a korábban uralkodó gazdasági megközelítések felülvizsgálatát. "A láthatatlan kéz valójában azért láthatatlan, mert nincs is ott" - mondta Stigliz, aki szerint a dereguláció és a pénzügyi válságok között tényekkel igazolható kapcsolat van. A Lehman Brothers bukását a gazdaságpolitika szempontjából a berlini leomlásához hasonlította, annak ellenére, hogy elméleti szempontból szerinte kevés újat hozott a tavaly november óta tartó gazdasági válság.
"A harmincas és a hetvenes évek között gyakorlatilag nem volt pénzügyi válság, mivel akkor működő globális pénzügyi szabályozás volt; a hetvenes évek óta azonban több százat lehetne említeni" - állapította meg Stiglitz. A bajokhoz a makroszabályozás lebontásán túl hozzájárult a pénzügyi rendszer szerepének félreértése, és ezzel a financializáció - illetve az értékpapírosodás - is, Stiglitz meglátása szerint ugyanis helytelen, ha az egész gazdaság nyereségének 40 százaléka a pénzügyi szektorból ered.
A közgazdász szerint az amerikai gazdaságpolitika is a lehető legszerencsétlenebbül szólt bele az így kialakult helyzetbe, hiszen egyik oldalról - különösen a Glass-Steagall törvény visszavonásával - hagyta a pénzügyi cégek túlzott koncentrációját, másrészt viszont a bajba jutott bankokat kisegítette. Ezzel eltorzította a pénzügyi szereplőkre ható ösztönzőket, akik így annak tudatában vállaltak túl nagy kockázatokat, hogy tudták, ki lesznek segítve.
Az amerikai gazdaság kilátásait - ahogyan korábban beszámoltunk róla - meglehetősen lehangolóan látja Stiglitz, mivel nem bízik abban, hogy a jelenleg tapasztalható javulás munkahelyteremtéshez fog vezetni. Emellett az a probléma sem oldódott meg, hogy az amerikai politikai és pénzügyi elit túlzottan összefonódott, így nem túl optimista az amerikai és a globális pénzügyek újraszabályozásának esélyeit illetően.
Újságíró kérdésre válaszolva elmondta Stiglitz, hogy az adócsökkentést az állami költekezés egyik legkevésbé hasznos formájának tartja, különösen, ha magas az államháztartási hiány és az államadósság - bár egyben hangot adott véleményének, hogy ez utóbbi problémák fontosságát általában eltúlozzák. A növekedés kulcsa szerinte inkább a költekezés fokozásában rejlik.
