Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 2008-as globális forgalmi adatok alapján a Fiat mindössze a tizedik helyet érte el az autógyártók között, ám amennyiben a társaság vezérigazgatójának, Sergio Marchionne nagyszabású tervei valóra válnak, a társaság hamarosan már a Volkswagennel és a Toyotával versenyezhet a dobogós helyekért. A Fiat - kihasználva az amerikai autóipari szektor válságos állapotát - nemrég szövetségre lépett a Chryslerrel, és jelenleg is tárgyalásokat folytat az Opel felvásárlásáról, ezzel párhuzamosan otthon tovább folytatja a költség-optimalizását - gyárakat zár be és munkásokat bocsát el.
A Reuters híradása szerint az olasz autógyártó szicíliai gyárában hétfőn néhány órára leállt a munka; a dolgozók a magas költségekkel működő üzem várható bezárása ellen tiltakoztak, mondván Marchionne kötelessége nem a német, hanem az olasz munkahelyek megőrzése volna. Az olasz kormányzat - az autóipari szakszervezetek tiltakozását meghallva - raportra hívta a Fiat vezérét, számoljon be az országban működő öt gyárral kapcsolatos elképzeléseiről.
A Fiat-Opel fúzió esélyeit rontja, hogy sem a rendkívüli befolyással rendelkező olasz, sem a német szakszervezeteknek nem tetszik az ötlet, ám Marchionne terve így is valóra válhat, hiszen nem kisebb támogatót szerzett magának a hétvégére, mint a tárgyalásokban aktív szerepet vállaló német gazdasági minisztert. Karl-Theodor zu Guttenberg szerint a Fiat ajánlata a vele versenyző Magna-Sberbank-GAZ konzorciuménál előbbre mutató, hiszen több állás megőrzésére tesz ígéretet.
"Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, ha fekete kocsit rendelnek"
Marchionne tavaly decemberben, az ágazatot sújtó válság kiteljesedése idején az Economistnak azt jósolta, hogy 2010 végére jelentősen átalakul az szektor globális térképe. A Fiat vezérének apokaliptikus víziója akkor így szólt: mire ennek vége lesz, a tömeggyártásra szakosodott cégek közül egy amerikai ház, egy német gyártó, egy francia-japán együttműködésen alapuló, egyúttal akár amerikai érdekeltségekkel is rendelkező vegyesvállalat, egy japán és egy kínai gyártó, valamint egy európai szereplő maradhat talpon.
A kijelentés óta eltelt pár hónap alapján elmondható, Marchionne túlzottan pesszimista volt. Bár a GM a csőd közelében egyensúlyoz, ám kicsi az esély arra, hogy végleg eltűnik a süllyesztőben, teljhatalmat adva a tengerentúlon a Fordnak. A japán piacokon sem valószínűsíthető a Toyota egyeduralma, hiszen egyelőre a Mitsubishi, a Suzuki, a Honda és minden bizonnyal a Mazda túlélése is biztosítottnak látszik. Még tovább menve, a franciák minden bizonnyal nem emésztenék meg, hogy a jelenleg nehezen kezelhető PSA Peugeot Citroënt bezárják, versenytárs nélkül hagyva a Nissannal szövetkező Renault-t. Ami ennél is fontosabb: a Fiat vezére megfeledkezett egy aprónak tűnő részletről: a dél-koreai Hyundai-Kia nemcsak a feltörekvő piacokon, de Észak-Amerikában is jelentős sikereket ér el, szavatolva a túlélését.
A jövőbeli seregszemlét Marchionne arra a meglátására alapozta, hogy egy-egy platform esetében csak akkor valósítható meg érdemi költségcsökkentés, ha sikerül elérni az évi legalább 1 milliós forgalmat az adott vázra épített kocsikból. Ez alapján a VW Golf túlélése egyértelmű, hiszen a Golf vázára épül a Skoda Octavia, a Seat Leon és az Audi A3 is, több mint 1,5 milliós éves forgalmat grantálva ezzel az adott platformnak. (Egy autó előállítási költségének közel háromnegyedét teszi ki a vázszerkezet, míg a kaszni, a belső tér, a fékek, a felfüggesztés és a kormánymű együttesen 25 százalékát adják az üzemi költségeknek az Economist szerint).
A Fiat esélyei viszont - jelen formájában legalábbis - meglehetősen kérdésesek, hiszen a legnagyobb forgalommal rendelkező platformja - amelyre a Panda a Fiat 500 és az új Ford Ka is épül - is mindössze évi 600 ezres forgalmat bonyolít, míg az egész csoport éves eladásai mindössze 2,15 milliót tesznek ki, kevesebb, mint a fele a Machionne által biztonságosnak tartott 5,5 milliónak.
A szövetségek ideje lejárt
Marchionne, aki a múltban alkalmi szövetségekkel próbálta erősíteni a Fiat piaci pozícióit az autóipari szektort sújtó válság fokozódása óta jelentős pálforduláson ment át. Az olasz autógyártó vezérigazgatója szerint a gyártók közötti szövetségek túl lassan reagálnak a piaci körülmények változására, és túl sok megalkuvással járnak - jelentette ki Marchionne az Economistnak adott interjújában, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi körülmények között ha nem vagy elég gyors, elvesztél. A Fiat-vezér demonstrálta is ezt az alapvetést akkor, amikor a korábban mindössze a Chryslerrel való stratégiai együttműködésre építő terveibe egy pillanat leforgása alatt vette bele a GM Europe megkaparintását is.
A Chryslernél Marchionnének könnyű dolga akadt, hiszen - ahogy az Economist-interjúban fogalmazott - az amerikaiaknak mindenük megvan, ami neki nem (számos olyan dolgot is beleértve, amelyre soha nem lesz szüksége), a Fiat pedig mindennel rendelkezik, ami a Chryslernél hiányzik, s amire most szüksége van. A megállapodás értelmében a Fiat első körben 20, majd - a washingtoni pénzügyminisztérium támasztotta feltételek teljesülése esetén - további 15 százalékos részesedést szerez az amerikai gyártóban, egyúttal Marchionne feladata lesz a cég átalakításának és a két társaság integrálásának koordinálása is.
A Fiat az együttműködésbe kis és középkategóriájú platformjait, valamint üzemagyag-gazdaságos motorjait adja majd, míg a Chrysler megosztja saját felvevőpiacát, együttműködik az alkatrész-beszerzésben és átadja nagy autók gyártására vonatkozó tudását az olaszoknak. A Fiat a tervek szerint az Egyesült Államokban is gyárthatja majd Alfa Romeóit és 500-asait, megközelítve ezzel a Marchionne által elvárt forgalmi kapacitást.
Marchionne május elején nyújtotta be a német kormánynak a GM Europe felvásárlásával kapcsolatos terveit, amely megvalósulása esetén a Fiat irányítása alá kerülne az Opel többsége (beleértve a brit Vauxhallt is), de akár a csődbe jutott Saab is. A német politikai vezetés támogatásának elnyerése kulcsfontosságú az üzlet sikere szempontjából, hiszen a jelenlegi tervek szerint amennyiben a GM június elejéig nem talál megfelelő vevőt leányaira, úgy Merkeléknek kell lépnie, hogy a szeptemberi általános választások előtt ne kelljen a masszív leépítésekért felelniük.
A GM becslése szerint amennyiben 2011-ig végre lehet hajtani a tervezett 1,2 milliárd dolláros költségcsökkentést (amelyet a detroiti anyacég elsősorban munkaerő-állomány leépítésével oldana meg) az Opel újra nyereségessé válhatna. Ellenkező esetben az autógyártónak sürgősen szüksége lenne egy 3,3 milliárd eurós, azaz 4,4 milliárd dolláros tőkeinjekcióra, hogy megmeneküljön az összeomlástól - írta a Reuters.
