A Portfolio.com közgazdász professzorok és gazdaságtani szakszerzők bevonásával készítette el a húsz legjobb és legrosszabb vállalatvezetőt rangsoroló listáját, figyelembe véve az üzleti döntéshozók által teremtett vagy elpusztított értékeket, az újításra és a hatékony vállalatvezetésre, vagy annak hiányára utaló jeleket. Az összeállítás nem egyszerűen a tőkefelhalmozásban, vagy az irányított vállalat részvény-árfolyamának feltornászásában jeleskedő vezetőket vette számba. A szakértők szerint a figyelemre méltó újítások épp úgy naggyá tehetnek valakit, mint az üzleti filozófia egy-egy személyhez köthető fordulatai, de a (társadalmilag is elfogadható) jó döntések szintén elévülhetetlen érdemeket szerezhetnek egy-egy vezetőnek.
A Portfolio.com 20 legjobb amerikai vállalatvezetőjéről összeállított lista itt olvasható.
A legrosszabbak
1.
Minden idők legrosszabb bankvezére, Dick Fuld nemcsak az egyik legnagyobb presztizsű Wall Street-i brókerház bukásáért tehető felelőssé, de a Portfolio.com által megkérdezett szakértők szerint minden korlátot nélkülöző kockázatvállalásával országos szintű pánikot is sikerült keltenie az amerikai pénzpiacokon, amely aztán az egész világra átterjedt. A Lehman Brothers vezérigazgatójának üzleti döntései ugyan nem voltak példa nélkül valók, ám a tény, hogy Fuld az utolsó pillanatig tagadta, hogy cége bajban van, sőt hajlandóságot sem mutatott arra, hogy a csőd elkerülése érdekében szükséges lépéseket megtegye méltóvá teszi őt a legrosszabb vállalatvezető címére. Fuld az Egyesült Államok történetének legnagyobb csődtömegéért tehető felelőssé - 2008 szeptember 15-én 613 milliárd dolláros kintévő adósság-állományra kért védelmet a Lehman -, mellyel kapcsolatban azóta sem tanúsított megbánást. Annak ellenére, hogy még Bernard Madoff is képes volt arra, hogy azt mondja: sajnálja.
2.
A Countrywide Financial jelzáloghitel-intézet felemelkedéséért és bukásáért felelős Angelo Mozilo tevékenysége szorosan összefügg az amerikai lakáshitel-piac válságával. Mozilo élettörténete korábban sikersztorinak számított, neve mostanra azonban végképp összeforrt a subprime-válsággal. A lakáshitel-piacból egyre nagyobb szeletet kívánó Countrywide-vezér tevékenységével legitimálta a hitelképtelen adósokra építő subprime-szekor létét, amely 2006-ra olyan nagyra duzzadt, hogy végül nemcsak a legnagyobb amerikai jelzálog-intézet bukását eredményezte, de világszerte máig érzékelhető megoldatlan gazdasági folyamatokat indított el. Mozilo megítélését tovább rontja a nemrég napvilágra került "Angelo barátai" hitelprogram, amelynek keretein belül a Countrywide kedvező feltételek mellett adott kölcsön olyan politikailag befolyásos személyeknek, akiktől cserébe valamilyen szívességet várt.
3.
A ranglistán ugyan csak harmadik, ám a rossz vállalatvezetők minden tulajdonságát felmutatni tudó Kenneth Lay nemcsak tisztességtelen, de botrányosan alkalmatlan is volt az Enron vezetésére a Portfolio.com szakértői szerint. Az energiaipari társaság alapítója sikerrel futatta fel az Enront, s tette azt egy 70 milliárd dollárt érő birodalommá, ám teljesen érdektelennek mutatkozott annak mindennapi működése iránt. Az Enron neve Lay hibás döntései miatt vált a vállalati visszaélések és a könyvelési csalások szinonimájává az Egyesült Államokban. A CNBC által minden idők legrosszabb amerikai vezérigazgatójának kikiáltott Lay lehetőséget adott megbízhatatlan beosztottjainak, Jeff Skillingnek és Andy Fastownak, hogy tevékenységükkel romba döntsék a vállalatot. Layt akár 30 évnyi börtönre is ítélhették volna az Enron bukását okozó könyvelési csalásokban való részvételéért, de az ítélethirdetés előtt mintegy három és fél hónappal szívrohamban meghalt.
4.
A Bear Stearns vezérigazgatója épp bridzset játszott amikor a bank két hedge fundja 2007 júliusában bedőlt. James Cayne világhírű bridzs-játékos ugyan, ám ez sem elég magyarázat arra, hogy miért épp egy detroiti a kártyaasztalnál tudta meg azt is, hogy az irányítása alatt álló Wall Street-i befektetési bankház 2008 márciusában a csőd szélére került, a túlélésére pedig az egyetlen esély, ha villámsebesen, és jócskán áron alul átadják riválisának, a JPMorgan Chase-nek. A Bear Stearns részvényeket végül a válsághelyzet beállta előtti 170 dolláros árfolyam kevesebb 3 százalékán sikerült értékesíteni, Cayne távollétében, hiszen a Bear vezérének halaszthatatlan kártyapartija volt, akkor is. Bár Cayne 2005-ben még felkerült a Forbes 400 leggazdagabb amerikait ismertető listájára, manapság csak egy másik hobbija, mértéktelen marijuana-fogyasztása miatt foglalkoznak vele az újságok.
5.
A mai napig börtönben ülő, összeesküvés és csalás vádjában elítélt Bernie Ebbers az 1980-as évek elején kezde kiépíteni az ezredfordulóra elképesztő méreteket öltött távközlési birodalmát. Az akkor még nevenincs Long Distance Discount Services élén kezdett bele felvásárló hadjárataiba, melynek eredményeként létrehozta a világ legnagyobb távközlési cégét, a WoldCom-ot, amely több mint 60 független távközlési céget olvasztott magába. Amilyen sikereket ért el Ebbers az akvizíciók terén, olyan tehetségtelennek bizonyult a WorldCom mindennapi vezetésében. 2000-ben, amikor a távközlési cégek részvényeinek megítélése romlani kezdett nyilvánosságra került a társaság masszív adósság-állománya, amelyet Ebbers ugyan hamis könyveléssel próbált eltűntetni, ám erőfeszítései nem jártak sikerrel. A WorldCom 2002-ben csődvédelemért fordult, volt vezérét pedig 2005-ben 11 milliárd dolláros csalás vádjával 25 éves börtönre ítélték.
A Portfolio.com 20 legrosszabb amerikai vállalatvezetőjéről összeállított lista további helyezettjei:
6. Al Dunlap - Sunbeam-Oster Corporation
7. Fred Joseph - Drexel Burnham Lambert
8. Jay Gould - Union Pacific Railroad
9. John Patterson - National Cash Register Company
10. John Akers - IBM
11. Henry Frick - Carnegie Steel
12. Bob Allen - AT&T
13. Roger Smith - General Motors
14. John Sculley - Apple
15. Martin Sullivan - American International Group
16. Gerald Levin - Time Inc.
17. Bob Nardelli - Chrysler
18. Stan O'Neal - Merrill Lynch
19. Carly Fiorina - Hewlett-Packard
20. Vikram Pandit - Citigroup
