Egyre több szakértő véli úgy, hogy a válság nagyban hozzájárulhat a világgazdaság erőviszonyainak átrendeződéséhez. A kilencvenes évek pénzügyi válságaival ellentétben a mostani krízis a világgazdaság központjából, az Egyesült Államokból indult ki, és a reálgazdasági recesszió is a fejlett országokat érinti a legsúlyosabban. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha felértékelődik a világgazdaság "második vonala", annak is elsősorban legnagyobb népességű és az utóbbi években leggyorsabb fejlődést produkáló csoportja: Kína, India, Brazília és Oroszország - bár az olajárak esése miatt utóbbi helyzete egyelőre meglehetősen bizonytalan.
Jim O'Neill, a Goldman Sachs elemzője szerint BRIC-országokban (Brazília, India, Kína, Oroszország) élő 2,8 milliárd ember többletfogyasztása húzhatja ki a csávából az egész világgazdaságot. A kínai lakossági fogyasztás például csak idén októberben 22 százalékkal emelkedett, miközben az USA-ban immáron harmadik negyedéve szorul visssza a vásárlási kedv. Egy átlagos kínai fogyasztó már 2007 októbere óta többel járul hozzá a világ GDP-jének emelkedéséhez, mint amerikai társa. O'Neill jóslataira érdemes odafigyelni, hiszen a 2000-es évek elején ő hívta fel először a figyelmet a BRIC-országokra. Érdekes, hogy a csoport teljesítményét még ő is alulbecsülte: O'Neill 2000-ben még azzal számolt, hogy 2010-re a csoport a világ összkibocsátásának tíz százalékát fogja adni, ehhez képest ez az arány már most elérte a 15 százalékot.
Az általános optimizmus ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a BRIC-országokat nem érintette volna a válság. A tőkepiacok mind a négy országban instabilak, Kínát az exportlehetőségek beszűkülése, Oroszországot az olajárak esése, Brazíliát a finanszírozási csatornák elapadása vetette vissza. Az utóbbi években felhalmozott nagyon komoly pénzügyi tartalékok miatt a gazdaságpolitikusok mégis viszonylag nyugodtak lehetnek ezekben az országokban. A stabil pénzügyi háttérnek köszönhető, hogy a novemberben bejelentett kínai konjunktúracsomag 600 milliárd dollárt tud áldozni az kieséső export belső keresletélénkítéssel való kompenzálására.
A nagyobb gazdasági súly természetesen nagyobb beleszólást enged a globális kormányzásba is: ebből a szempontból fordulópont volt a novemberi G-20 csúcs, amely annak szimbolikus elismerését jelentette, hogy a legfejlettebb országokat tömörítő G8 önmagában már nem tud kezelni egy világgazdasági válságot.
