A legnagyobb probléma, hogy a pénzügyminisztérium a mostani részvényvásárlás után sem tud majd közvetlen befolyást gyakorolni a kisegített hitelintézetekre ( többek közt olyan óriásokra, mint a Citigroup vagy a Morgan Stanley). Washington a beavatkozásért cserébe nem kért (és nem is kapott) kivételes szavazati jogokat vagy igazgatótanácsi helyeket, így nem tud és nem is akar pisztolyt tartani a bankvezetők fejéhez, hogy a most kapott tőkét helyezzék ki a hitelszűke által egyre inkább folytogatott ügyfeleknek. Optimistább szakértők véleménye viszont az, hogy erre nincs is szükség, mivel a bankrendszer irányítóinak elemi érdekük, hogy a kapott pénzeszközöket ne a mérleg kozmetikázására, hanem hitelezésre fordítsák. A tőkeinjekció tehát már önmagában megfelelő ösztönzést ad a hitelezési tevékenység folytatására. Egy biztos: az államnak hozzá kell szoknia új, tulajdonosi szerepéhez, függetlenül attól, hogy a válság lecsengésével idővel kivonulhat a bankrendszerből, vagy pedig hosszú távon kell berendezkednie.
