Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor az Ukrajnában népbetegségnek számító, a gazdaság hatékony működését lehetetlenné tevő korrupció ellen harcol Julia Timosenko, az ország miniszterelnöke, akkor olyasmi ellen küzd, aminek korábban maga is alaposan részese volt - állítja a Wall Street Journal internetes portáljának összefoglalója. A 47 éves Timosenkót egyedül nevelte fel édesanyja a délkelet-ukrajnai Dnyepropetrovszk iparvárosban. Fiatal korában sokszor végzett alkalmi munkát, egyetemistaként például traktorgumik rakodását is vállalta. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után egy csapásra megszakadtak az ország vállalatainak gazdasági kapcsolatai és hiperinfláció alakult ki. Akinek akkor jó kapcsolatai voltak - és ezek építésében Timosenko kisasszony zseniálisnak bizonyult -, az bármire vihette. Üzleti tevékenységét ukrán termékek és orosz olaj, illetve földgáz barterezésével kezdte. Egy igaz történet szerint az egyik üzleti tárgyaláson miniszoknyában és térd fölé érő csizmában jelent meg a Gazprom akkori vezérigazgatójánál - mint mondja, nem az illető kedvéért öltözött így, hanem mert ez volt a divat. Végül vállalata, az Ukrán Egyesített Energiarendszer létrehozott egy bonyolult cserekereskedelmi láncot, amelyben az ukrán cégek vas- és acélárukat, acélcsöveket, illetve katonai berendezéseket adtak egymásnak oly módon, hogy a beszámított áruk értéke az átvevőnél mindig valamivel magasabb volt, mint az átadónál. A cserebere végtermékét Timosenko cége Oroszországban értékesítette és gázt importált, amit odaadott a hálózat tagjainak. Eközben 50 százalékos extraprofitra tett szert. Egykori vállalatának elnökhelyettese szerint 1996-ban 10 milliárd dollár körüli forgalmat bonyolítottak le.
Timosenko vállalkozása azért tudott növekedni, mert Dnyepropetrovszk kormányzója, Pavlo Lazarenko 1996-ban miniszterelnök lett, és földije cégének licencet adott az ukrán ipar legnagyobb részének gázellátására. Ezt a rivális üzleti klánok nem csekély irigységgel figyelték, és a szép történet le is zárult 1997-tel, amikor az akkori államelnök, Leonyid Kucsma lemondásra kényszerítette Lazarenkót, majd az általa létrehozott állami energiavállalat kezébe adta a gázforgalmazást. A jelenleg Kaliforniában élő volt kormányfőt pénzmosás vádjával elítélte a bíróság, ami ellen fellebbezett. A bírósági dokumentumok szerint Timosenko cége 100 millió dollár értékű csúszópénzt utalt át számlájára, hogy megszerezze a vállalati szféra gázellátásának monopóliumát. Timosenko minderre úgy reagált, hogy a korrupció akkor is létezett és most is létezik, a különbség az, hogy van, aki ezt elfogadja, és próbál hasznot húzni belőle, míg mások változtatni akarnak a dolgon.
Az üzletasszony vállalkozásának szétesése után vetette bele magát a politikába, a 2004-es narancsos forradalom egyik emblematikus alakja volt, majd fél évig vezette a győztes Juscsenko elnök által kinevezett kormányt. Gyors bukását azzal magyarázza, hogy túl gyorsan akart eredményeket elérni, például a korrupció visszaszorításában, s végül egyedül maradt harcában.
A tavaly decemberben ismét kormányfővé vált Timosenko a múlt hónap elején már-már az európai gázszállításokat is veszélyeztető harcot vívott a Gazprommal azért, hogy kiiktassák Ukrajna gázellátásából azt a két közvetítő vállalatot, amelyek a miniszterelnök asszony szerint csődbe taszították az ukrán nemzeti energiacéget és hasznuk egy részét a két ország egyes hivatalnokainak számlájára utalták. A társaságok tagadták a vádakat. A politikai csata során az ukrán kormány nem fizette ki tartozását a gázmonopóliumnak, mire az csökkentette szállításait. A legújabb fejlemény az, hogy a Timosenkóhoz közel állónak tartott Igor Kolomojszkij milliárdos üzletember meg akarja vásárolni a fő közvetítő cég, a RoszUkrEnergo ukrán tulajdonban lévő 50 százalékát. A Timosenko ellenfelei szerint ez azt bizonyítja, hogy a kormányfő nem a korrupt közvetítőcégek kiiktatására törekszik, hanem politikai ellenfeleitől saját szövetségeseinek akarja átjátszani a közvetítésből származó nyereséget.
