A Control Risk elemzője, Anne Fruehauf szerint legalábbis ez a várható forgatókönyv a Zimbabwéban esedékes általános választások után, ahol az ország gazdaságának rendbe hozatala és föllendítése a tét - írja a Bloomberg.
Az afrikai ország 84 éves vezetője, akinek gazdaságpolitikája 80 százalékos munkanélküliséghez és a világ leggyorsabb inflációjához vezetett, minden eddiginél több jelölttel, köztük két fő ellenfelével, Morgan Tsvangirai ellenzéki vezetővel, továbbá egy saját pártján, a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió-Hazafias Fronton (ZANUPF) belüli lázadóval Simba Makonival, versenyez. Az ország gazdaságának gerincét adó - nagyrészt külföldi tulajdonban lévő bányaipari cégek pedig jobb időkben bíznak, de ennek kulcsa: Mugabe elnök politikai jövője.
Greg Hunter, a jelenleg két aranybányát tulajdonló, és a további zimbabwei terjeszkedést mérlegelő Central African Gold Plc ügyvezetője Johannesburgban mintegy Fruehaufra rákontrázva, és más érdekeltségek álláspontját is visszhangozva úgy nyilatkozott, biztos abban, hogy ha politikai változásra kerül sor, a fordulat gyors lesz. A feltételek pedig valóban adottak; Zimbabwe bányaiparának a világ második legnagyobb platina- és krómkészletei mellett virágoznia kellene a jelenlegi csúcsárak mellett, ám ehelyett a termelés visszaesett, 2000 óta csak a vaskróm terén tizenöt százalékkal romlott a teljesítmény.
Zimbabwe e bőséges készletek mellett Afrikában a legjobbak közé tartozó köz- és vasúthálózattal büszkélkedhet, amit még az angolok több évtizeden át tartó fennhatósága idején fektettek le az akkor Rodézia néven ismert országban. Jó alapfeltétel, hogy az írástudók aránya 89,4 százalékos - e téren Afrikában csak Seychelles előzi meg Zimbabwét. Ezen kívül jó kiindulási alapul szolgálhat a már csak maradványaiban létező késztermékipar, amelyet a földrészen korábban csak Dél-Afrika tudott túlszárnyalni. Kedvező lehetőségekkel kecsegtetett Mark Wellesley-Wood, a zimbabwei aranytermelő társaságok élén álló johannesburgi székhelyű Metallon Corp. elnök-vezérigazgatója is, aki azt harangozta be, hogy a befektetési alapok a színfalak mögött várakoznak.
A gazdaság egy évtizede pang, az éves inflációs ütem pedig már 100 580 százaléknál tart. A nikkeltermelés az említett 2000. év óta 15 százalékkal hanyatlott, a vasérc felszínre hozatala pedig kevesebb mint felére zsugorodott. És mindez olyan időben, amikor a platina ára az elmúlt négy esztendő során több mint kétszeresére, unciánként 1981,50 dollárra nőtt, a vaskrómért pedig már 1,21 dollárt is adnak fontonként, szemben a 2004. márciusában fizetett 57 centtel. Aranyból tavaly 7,5 tonnányit termeltek ki az ország területén, míg 1999-ben 29 tonnával zárták az évet.
A szakemberek szerint mindezért az elnököt terheli a felelősség. A fehér tulajdonban lévő, haszonnal működő farmok elosztása a saját szükségletre és nem piacra termelő fekete farmerek és szövetségesek között megcsappantotta a gázolaj és felszerelések beviteléhez és a bányák üzemben tartásához szükséges exportbevételeket. Mugabe ezt március 7-én azzal tetézte, hogy törvényeket hagyott jóvá, amelyek a külföldi társaságokat arra kényszerítették, érdekeltségeik 51 százalékát adják el fekete zimbabweieknek.
E lépések nyomán kézenfekvő tehát, hogy a gazdasági érdekeltségek Mugabe távozását sürgetik. Némi derűlátásra jogosít fel viszont, hogy az elmúlt néhány évben maga az elnök is jelezte néhányszor visszavonulási szándékát, igaz, időpont megadása nélkül. A 2005. év áprilisában például a Herald állami érdekeltségű lapban hivatali idejének mostani lejártát jelölte meg időpontként, viszont 2007-ben az ugyancsak állami tulajdonban lévő TV-One-nak úgy nyilatkozott, az ország vezetőjének posztja nem üresedik meg. A BBC úgy is tudja, hogy Mugabe tavaly aláírt egy utódlási tervről szóló törvényt.
