Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Leonid Hurwicz, Eric S. Maskin és Roger B. Myerson amerikai kutatók kapták megosztva az idei közgazdasági Nobel-díjat a mechanizmustervezés elméletének kidolgozásáért. A munkát még az 1917-ben Oroszországban született, diplomáját Lengyelországban megszerző Hurwich kezdte el - nála idősebb korban még senki se kapott Nobel-díjat -, majd ezt folytatta az 57 éves, New York-i Maskin, illetve az 56 éves bostoni Myerson. A három tudós elméleti választ keresett arra a kérdésre: hogyan működhet a gazdaság optimálisan a valóságban, azaz nem ideális feltételek között.
Adam Smith klasszikus kiindulópontja szerint a piacon valósul meg az erőforrások optimális elosztása, ám ez ideális feltételeket vesz alapul: a termelők és a fogyasztók minden szükséges információ birtokában vannak döntéseik meghozatalához, a verseny mentes a korlátozásoktól és így tovább. A valóságban távolról sem ilyen tökéletes a piaci szereplők helyzete, informáltságuk hiányos, tevékenységüket nem piaci korlátok is akadályozzák és nem tudják felmérni privát szinten racionális döntéseik társadalmi árát. A Nobel-díjas kutatók ezért olyan elméleti alapokat kerestek, amelyek - a smithi megközelítéssel szemben, amely inkább csak modellezi a valóságot - megmutatják azokat a mechanizmusokat, amelyek ideálisnak nem mondható körülmények között gondoskodnak az erőforrások elosztásáról, figyelembe veszik az információk hiányosságát, manipulálását, valamint a cégeken belüli, illetve a társadalmi érdekcsoportok közötti alkuk hatását is. Ezek alapján azután meghatározhatók azok a mechanizmusok, amelyek tényleg optimális erőforrás-elosztást ígérnek a vállalatok, az állam és a társadalmi intézmények között.
