Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legutóbbi pénzügyi piaci fejlemények növelték a gazdasági kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanságot. A nyíltpiaci bizottság továbbra is figyeli, milyen hatással lesznek ezek, illetve más fejlemények a gazdaságra és a szükségnek megfelelően jár majd el, hogy megőrizze az árstabilitást és a fenntartható növekedést - hangoztatta Ben Bernanke, a Federal Reserve (Fed) elnöke tegnap a képviselőház pénzügyi szolgáltatói bizottsága előtti meghallgatásán, lényegében szó szerint megismételve a Fed nyíltpiaci bizottságának a keddi, 50 bázispontos vágást jelentő kamatdöntés utáni közleményét. A meghallgatást egyébként a másodlagos (subprime) jelzáloghitel-piaci krízis okairól, illetve a Fed ezekre adandó válaszairól tartották, de az, hogy Bernanke a hírügynökségeknek előre kiadott beszéde végén szükségesnek tartotta visszatérni a vártnál nagyobb kamatvágás indoklására, azt mutatja, hogy jelezni akarta: nem ingatták meg a kritikák.
Pedig nem volt bennük hiány, annak ellenére sem, hogy a részvényárfolyamok - nem meglepő módon - a magasba szárnyaltak a hitelszűkét enyhítő lépésre. A kommentárok hamar azt kezdték el feszegetni, bölcs dolog-e rövid távon ekkora enyhítéssel megoldani a hosszabb ideje meglévő, mélyen gyökerező problémákat. Az adott pillanatban segíthetett a Fed a likviditáshiánnyal küszködő bankokon, de ez csak lehetővé tette a korábban rossz döntéseket hozó befektetők számára, hogy elodázzák a szembenézést problémáikkal - fogalmazott például a Bloombergnek a clevelandi Fed egy korábbi elnöke. A likviditási csapda lazítása ugyan jól jött a bankoknak - idézte a Reuters az UniCredit müncheni közgazdászának az ügyfelekhez küldött levelét -, de nem oldja meg a mostani krízis igazi okait: a túlzásba vitt hitelezést, illetve kockázatvállalást, az eltúlzott mértékű, a strukturált eszközök túlzott mértékű használatára támaszkodó tőkeáttételezést.
Összességében leginkább azt vetik a Fed, illetve Bernanke szemére, hogy a kutyaharapást szőrével gyógymódot választották, amikor a pénz olcsóbbá tételével akarják feloldani azt a helyzetet, amelyet javarészt a 2001 szeptembere után olcsóvá váló hitelek idéztek elő, olyanok előtt is megnyitva a jelzáloghitellel való ingatlanszerzést, akiknek korábban esélyük sem lett volna rá. A kritikák élét azok sem tudták igazán elvenni, akik arra hivatkoztak, hogy a Fed legalább annyira figyelembe vehette a reálgazdaság gondjait, mint a piaci bajokat, hiszen az utóbbi időkben érkező makroadatok rendre azt sugallták, hogy az USA gazdasági növekedésére lassulás vár (Napi, 2007. szeptember 17.). A vágás, különösen az 50 bázispontos, elkezdi majd fűteni az inflációt - mondják a makrooldalról bírálók -, nemcsak a konjunktúra esetleges beindulása miatt, hanem azért is, mert az olaj máris az egekig drágult, az arany ára ismét megindult felfelé, nem is beszélve a dollár zuhanásáról. Ugyanakkor azt is sokan elismerték: a Fed jelen helyzetben joggal törekedett elsősorban arra, hogy elkerülje a legrosszabb forgatókönyv megvalósulását (amivel Bernanke lényegében átvette Greenspan válságmenedzseri megközelítését). Hogy aztán makrogazdasági szempontból igaza volt-e, azt majd az idő dönti el - ismerik be tanácstalanságukat még a jóindulatú elemzők is.
