Nem kapta meg Franciaország a hétvégén a remélt feloldást a stabilitási és növekedési megállapodás kötöttségei alól. Az EU-pénzügyminiszterek informális portói találkozóján inkább az derült ki, hogy Párizstól igenis elvárják, hogy már 2010-re elérje a költségvetési egyensúlyt, és ne csak 2012-től, amint azt a frissiben megválasztott Nicolas Sarkozy személyesen kérte júliusban, amikor váratlanul (és precedens nélkül) megjelent az eurócsoport pénzügyminiszteri ülésén. Sőt, a csoport elnöke, Jean-Claude Juncker luxemburgi pénzügyminiszter (és egyben kormányfő) ki is adta a jelszót: nem elég reformokban gondolkodni, a költségvetés megzabolázását is látni akarják. Bár pozitívan fogadták francia kollégájuk, Christine Lagarde prezentációját pénzügyi terveiről, azt viszont rossz néven vették, hogy nem adott garanciát a 2010-es határidőre, és ezért - Juncker szavaival - a következő hónapokban nyomás alatt tartják majd a francia kormányt.
Még egy kérdésben vita alakult ki az unió pénzügypolitikájáról Párizs és a többiek között. Sarkozy ugyanis megint bírálta az Európai Központi Bankot, mert szerinte az USA másodlagos jelzálogpiacáról kiindult válság kezelésében ellentmondásos intézkedéseket hozott. A bírálat mindenekelőtt az ECB francia elnökének, Jean-Claude Trichet-nek szól: ahelyett hogy kamatot csökkentett volna, egyoldalúan csak likviditásról gondoskodott, amikor milliárdokat pumpált az európai pénzpiacra. Sarkozy szerint ezzel csak a spekulánsok malmára hajtotta a vizet, viszont nehéz helyzetbe hozta a vállalkozói szférát. A pénzügyminiszterek azonban ebben a kérdésben sem osztották Párizs véleményét. Határozottan kiálltak Trichet és az ECB mellett, Junckertől Peer Steinbrück német pénzügyminiszterig dicsérték a hozott intézkedéseket, megfelelőnek minősítve azokat. A pénzügyminiszterek, bár továbbra is bíznak az EU erőteljes növekedésében, látnak kockázatot a labilis pénzügyi helyzetben. Amennyiben nem csupán a piac egyszeri korrekciójáról van szó, hanem mélyebb válság előjeleinek voltunk tanúi a nyáron, akkor az EU gazdasága is veszélybe kerülhet - hangzik az általános nézet. A reményt azonban a feltörekvő piacok, mindenekelőtt a kínai gazdaság töretlen fejlődése élteti.
