A jelek szerint az előre látható konfliktusokat is vállalja Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök, aki személyesen jelent meg az euróövezet pénzügyminisztereinek tegnapi találkozóján Brüsszelben, hogy megindokolja, miért visszakozna Párizs az áprilisban vállalt elkötelezettségtől, miszerint 2010-re egyensúlyban lesz a költségvetése. A határidő elhalasztása máris nemtetszést váltott ki, miután brüsszeli körökben attól tartanak, hogy Franciaországot hamarosan Olaszország és Csehország is követheti. Sarkozy az Európai Központi Bankot (ECB) is bírálta, mert szerinte túlságosan is rabja az infláció elleni küzdelemnek, és eközben kamatpolitikája erősíti az eurót, ami árt az exportképességnek. A bírálatot az ECB mellett az Európai Bizottság (EB) és az elmúlt félév soros német elnöksége is visszautasította. Sarkozy tegnap külön megbeszélést tartott az EB soros elnökségét ellátó Portugália illetékeseivel, akik meglepődve értesültek a francia kezdeményezésről, hogy ősszel tartsanak rendkívüli csúcstalálkozót, amelyet csak a gazdasági kérdéseknek szentelnének. Az ötlet jól beleillik a láthatóan a kézi vezérlést előnyben részesítő eddigi francia gazdaságpolitikába, amely semmit sem bízna az uniós közösségi politikára, egyedi döntésekkel avatkozna be például a versenypolitikát érintő kérdésekbe. Ez azonban évtizedekkel visszaforgatná az idő kerekét. Ha egy tagállam protekcionista, hazai iparát előnyben részesítő stratégiai döntéseket hoz, akkor nincs megállás, előbb-utóbb a most még tiltakozók is hasonló lépésre kényszerülnek. A mellett viszont a jelek szerint eredményesen lobbizik Sarkozy, hogy az IMF vezetői székébe potenciális riválisát, a francia szocialista Dominique Strauss-Kahnt ültesse: több ország is jelezte, hogy elfogadja jelöltjét, akiről ma dönt a 27 pénzügyminiszter.
