Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Két nap intenzív tárgyalás után, szombat hajnalban Lech Kaczynski lengyel elnök elfogadta Angela Merkel német kancellár kompromisszumos javaslatát: Varsó lemond a tagállamok szavazati súlya kiszámítására indítványozott négyzetgyök modellről, cserébe 2017-ig fennmaradhat a Lengyelország számára előnyösebb jelenlegi megoldás. A csúcs nagy nyertese Tony Blair, aki minden, számára fontos kérdésben sikert aratott. Elérte, hogy a brit munkajogot ne kösse az Alapjogi Charta, és az új uniós külpolitikai főmegbízott sem csonkíthatja majd London szuverenitását. Elébe ment a csúcs a holland igényeknek is, így az uniós törvénykezésben nagyobb szerephez juthatnak a nemzeti parlamentek, és a jövőbeli bővítésekben kiszűrik a politikai döntést.
A csúcsra kezdetektől rávetült a varsói vétófenyegetés árnyéka. A lengyel elnököt különféle felállásokban és engedményekkel Merkel mellett a francia, luxemburgi, litván és brit vezető győzködte, végül a német kancellár megelégelte a lengyelek rugalmatlanságát és ultimátumként közölte: az EU a német tervezet alapján megindítja a reformról dönteni hivatott kormányközi konferenciát, amelyhez Lengyelország később csatlakozhat. Ez a szinte kiközösítéssel felérő (ámbár az EU történetében nem páratlan) eljárás hatott: Varsó beadta a derekát. Így a minősített többség kalkulációjának kettős többsége, amelyben a tagállamok 55 százalékának a lakosság 65 százalékát is képviselnie kell, legkorábban 2014-ben lehet hatályos, de Varsó 2017-ig fenntarthatja a nizzai szerződés formuláját, amelyben a lengyel szavazat 27-et, a német 29-et ér, jóllehet utóbbi lakosainak száma több mint duplája az előzőének. Az uniós vezetők szinte kivétel nélkül méltatták, hogy sikerült mandátumot adni a kormányközi konferencia (IGC) elindítására, Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő azonban csalódásának adott hangot: „meggyőződésem, hogy az alkotmánytervezet lényegesen jobb volt”. A következő soros, portugál elnökség terve szerint július 23-án ül össze az IGC, amelynek már októberre eredményt kell hoznia. Cél, hogy a reformszerződés ratifikálása lezáruljon az Európai Parlament 2009. júniusi választására. Bár a tagállamok szeretnék elkerülni, hogy referendumra kelljen bocsátaniuk, ez különösen Írországban és Dániában fenyeget, míg Hollandiában az Államtanács (nem kötelező érvényű) véleménye lesz az irányadó.
