Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Római szerződés megkötésének évfordulójára készült Berlini nyilatkozatot csak az uniós intézmények elnökei, azaz a soros elnök, Angela Merkel német kancellár, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság és Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke írta alá tegnap Berlinben. A kétoldalas szöveg az uniós alapértékeket, elveket és a közös célkitűzéseket tartalmazza (Napi Gazdaság, 2007. március 23.). A tagállamok között vita volt arról, miképpen kötelezzék el magukat az EU működését garantáló intézményi reformok mellett, milyen formában történjen utalás a korábban Franciaországban és Hollandiában népszavazáson elbukott EU-alkotmány megmentésére. Végül is a kompromisszum szerint a tagállamok kötelezik magukat, hogy „2009-ig megteremtik a megújult közös alapokat”, ám az eredeti német elképzeléssel szemben magáról az alkotmányról nem esik szó. Jan Peter Balkenende holland kormányfő hallani sem akart arról, hogy megemlítsék az alkotmányt, amihez Prága is csatlakozott. 2009 első felében ugyanis Csehország tölti be a soros elnökséget, és a cseh euroszkeptikusok nem akarnak kötelezettséget vállalni az alkotmány újjáélesztésére.
A résztvevők ugyanakkor informálisan dűlőre jutottak abban, hogy az EU működését, döntéshozó mechanizmusát és további bővítését lehetővé tevő intézményi reformokról május után, a francia elnökválasztást követően indul meg a munka. A következő, soros portugál elnökség alatt összeülő kormányközi konferencia a mostani terv szerint még az idén elfogadja az új alapszerződést, kellő időt hagyva a ratifikációkra, hogy az Európai Parlament 2009-es választásáig elkészüljenek vele. Guy Verhofstadt belga kormányfő, a szoros menetrend egyik fő védelmezője lapunknak elismerte: ha a ratifikáció során az új kísérlet is elbukik, akkor veszélybe kerülhet az EU bővítése (konkrétan elsőként a horvát csatlakozás), és maga a reformpolitika, mint az új, közös védelempolitika és az európai szociális értékeket vállaló gazdaságpolitika.
Bár vezető politikusok szerint a nyilatkozat értékéből semmit sem von le, hogy nem az összes tagállam vezetői látták el kézjegyükkel, brüsszeli megfigyelők szerint ez jól tükrözi a tagorszá-gok megosztottságát. Az integráció elmélyítésében, az alkotmányozó folyamat felújításában érdekelt többség került szembe a föderális törekvést elutasító, kevesebb közösségi politikát szorgalmazó kisebbséggel. Utóbbihoz tartozik mindenekelőtt London, Prága és Varsó. Érdekesség, hogy a brit kormányfő sokáig ellenezte, hogy a nyilatkozatban méltassák az unió közös valutáját; végül Tony Blair belement ebbe, de ez is egyik oka, amiért nem került sor kollektív aláírásra. Maga Angela Merkel is lehűtötte a túlzó föderális várakozásokat: a következő fél évszázadban aligha teremtik meg az Európai Szövetségi Államot – nyilatkozta.
