Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Még folyik a vita az Európai Uniót megalapozó római szerződés ötvenedik évfordulójára születő nyilatkozatról. Mikor tartaná sikeresnek? Mit kellene tartalmaznia?
– Az európai integráció céljait, a megalapozó értékeket és a működés legfontosabb elveit kell tartalmaznia. Rövid formában az alkotmány tételeit fogalmazza meg, de előnye, hogy nem kell népszavazást tartani, még parlamenti jóváhagyást sem igényel. Ez a kormányok kompetenciája, ám a közvélemény számára fontos üzenet, hogy mi is az, ami összetartja a 27 országot.
– Elképzelhető, hogy az ellentétek miatt nem írják alá a tagállamok, csak a Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnöke. Nem von ez le az értékéből, nem gyengíti? Hiszen a nyilatkozat vezet el az intézményi reformokhoz, azaz az alkotmány nyitányának is tekinthető...
– Nem tartom feltétlenül szükségesnek, hogy minden tagállam aláírja, mivel ez politikai és nem jogi aktus... Szerintem így sem gyengülne, hiszen ezeknek a céloknak, elveknek és értékeknek a jegyében fejlődött az elmúlt ötven évben az integráció, ezeket osztotta a római szerződés hat alapító aláírója, és ezek vezették az integrációt. Tény viszont, hogy míg a célok, elvek rögzítése nagy jelentőséggel bír, de nem létfontosságú, addig az intézményi reformok elengedhetetlenek, anélkül nem biztosítható az EU jelenleginél átláthatóbb, demokratikusabb és hatékonyabb működése, és nélkülük nem folytatható a bővítés sem. A franciák és a hollandok leszavazták az alkotmányt, nem tehetünk úgy, mintha ez nem végződött volna kudarccal, de a ratifikálást már megejtő tizennyolc országra sem mondhatjuk azt, hogy hiába dolgoztak. A berlini nyilatkozat és az azt követő kormányközi konferencia azonban megalapozhatja az EU jövőbeni sikeres működését.
– Sokan a többsebességes integrációban látják a megoldás kulcsát. Ön szerint ez szükséges kompromisszum avagy inkább a további haladás motorja?
– Külügyminiszterként idegenkedtem a két- vagy többsebességes Európa gondolatától, attól tartva, hogy Magyarország csak a külső körben kaphat helyet. Azóta felismertem, hogy ez akár előnyös is lehet, ha a tagállamok maguk dönthetnek az integráció magjához tartozásról.
– Úgy tűnik, mintha az új tagállamok számára főleg a tagság jelentette anyagi előny volna fontos, anélkül hogy támogatnák az áldozatokat is jelentő közös politikákat...
– Az új tagállamok döntő többsége a csatlakozáskor meglehetős távolságban volt az uniós fejlettség átlagától, így érthető, ha közvéleményük figyelme a tagságtól várható támogatás felé fordul. A rendszerváltás óta mindenütt heves politikai csaták folynak, a rivális pártok nem hagyhatják figyelmen kívül a közvéleménynek ezt az igényét, ezért ők is ezt helyezik a középpontba. A két és fél éves bizottsági tagság megerősített abban a korábbi nézetemben, hogy nagyon fontos a felzárkózáshoz járó támogatás, hiszen enélkül nem lenne esélyük közelíteni az átlaghoz, de az integráció lényege az előnyök és kötelezettségek összessége. A csatlakozó országok a döntéshozás részévé váltak, így Magyarország is, amely évekig csak messziről figyelhette és kényszerűen elviselte a brüsszeli döntések hatásait. Megnőtt a csatlakozott országok érdekérvényesítő képessége.
– Mandátuma félidejéhez érkezett. Milyen mérleget vonna?
– A két és fél év alatt nemcsak megtanultam, de meg is kedveltem az adópolitikát. A lényege nem merül ki abban, hogy a költségvetési bevételek döntő forrását képezze, hanem ösztönző vagy visszatartó szerepe is legalább ennyire fontos. Míg a kormányok az adóbevételek növelésére törekszenek, az adófizetők pedig az adóterhek csökkentését szeretnék elérni, a bizottság egyik oldalon se áll. Azt akarom elérni, hogy a 27-féle adórendszer a lehető legkevesebb zökkenőt okozza a belső piac működésében. Érjük el, hogy az adórendszerek különbözőségéből adódó többletköltségeket, adminisztratív nehézségeket és a versenyképességi hátrányokat okozó akadályokat mielőbb eltávolítsuk. A vámpolitika területén pedig személyes ambícióm, hogy a lehető leghatékonyabban hozzájáruljak a közösségi vámszervezet előtt álló kettős kihívás megoldásához: az egyre növekvő áruforgalomban az üzleti élet a minél egyszerűbb vámvizsgálatokat igényli, a terrorizmus, a termékhamisítás növekvő veszélye viszont a legnagyobb biztonságot garantáló vámvizsgálatot teszi szükségessé. Nagy reményeket fűzök a bizottság által nemrég elfogadott új, egyszerűsített, modernizált közösségi vámkódexhez, amely rövidesen a tanács asztalára kerül, illetve a majd erre épülő teljes körű elektronikus vámrendszerhez. Ezek együtt hatékonyabbá, gyorsabbá és olcsóbbá teszik a közösségi vámszolgálatok működését.
