Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentéséről és a megújuló energiahordozók arányának növeléséről döntött az EU pénteken befejeződött csúcstalálkozója. A tagállamok megállapodtak abban, hogy a klímaváltozás megállítása érdekében 2020-ra uniós átlagban legalább húsz százalékkal csökkentik az 1990-ben elért szén-dioxid-kibocsátási szintet. Tudomásul veszik azonban, hogy az új tagállamok esetében méltányos egy olyan referenciaév megválasztása, amikor már növekedésnek indult gazdaságuk, és a károsanyag-kibocsátás is nagyobb mértékű volt. Az országokra lebontott célkitűzéseket még ebben az évben megállapítja az Európai Bizottság (EB), figyelembe véve az adott ország szociális és gazdasági paramétereit. Amennyiben a kiotói megállapodás aláírói hajlandóak új kötelezettségeket vállalni, akkor az uniós tagállamok legalább 30 százalékos csökkentést tartanak magukra nézve kötelezőnek. És az ambiciózus, távolabbi cél: 2050-re az 1990-es kibocsátási szint 60-80 százalékos csökkentése. Lényegében vita nélkül fogadták el azt a kötelező érvényű vállalást is, hogy 2020-ra a közlekedésben a benzin- és dízelfogyasztás legalább tíz százalékát bioüzemanyag váltsa fel.
Elfogadta a csúcs az EB másik javaslatát, hogy 2020-ra az uniós energiafelhasználásnak átlagosan legalább egyötödét megújuló energiahordozókból – például szél-, nap- és vízenergiából vagy biomasszából – nyerjék. Brüsszel kötelező érvényű vállalást terjesztett elő, amivel már a kezdetektől a tagállamoknak csak egy kisebb része azonosult. Hosszas viták után a soros elnök, Angela Merkel német kancellár kompromisszumos javaslatát végül mindenki el tudta fogadni. Ennek értelmében a vállalás kötelező érvényű, azonban országokra lebontott mértéket határoznak meg. Az EB két évet kap a részletek kidolgozására, szoros együttműködésben a tagállamokkal és figyelembe véve teljesítőképességüket.
Franciaország sokáig csak azzal a feltétellel lett volna hajlandó elfogadni a kötelező érvényt, ha atomenergiáját elismerik megújuló energiahordozónak. Bár végül is nem kapott egyértelmű ígéretet, Jacques Chirac elnök beadta derekát. Igaz, a záróközleményben helyet kapott a nukleáris energia fontossága, „tekintettel az energiaellátás bizonytalanságára és az üvegházhatású gázok csökkentésére”. Hangsúlyozza a közlemény, hogy a tagállamok belügye annak eldöntése, hogy fölhasználnak-e atomenergiát, mindazonáltal az atomreaktorok biztonságos technológiájának prioritást kell kapnia a döntésekben, továbbá az unió közös tudományos programja keretében kutathatóak a nukleáris hulladék kezelésének problémái.
A csúcs – konkrét döntés nélkül – egyelőre csupán hangsúlyozza, hogy az energiaszolgáltatás nagyobb fokú biztonsága érdekében szükség van az ellátásnak és az előállításnak a hálózatok működtetésétől való szétválasztására, ami szavatolja az egyenlő mértékű és szabad hozzájutást a vezeték-infrastruktúrához. A magyar álláspont szerint is támogatható a szétválasztás, de csak akkor, ha az nem vonatkozik a tulajdonosi szétválasztásra is.
