A kormányok Európa szinte minden országában kénytelenek szembesülni a népesség öregedésével és a felosztó-kiróvó típusú nyugdíjrendszerek válságával. A reformok szükségességét ma már nem nagyon tagadja senki sem, de a kérdésre adott válaszok mindenhol jelentős politikai konfliktusforrásnak számítanak. Az EU legnagyobb gazdaságában, Németországban a tervek szerint épp egy hét múlva, március 9-én szavaz a Bundestag arról a kormány által már tavaly jóváhagyott tervről, hogy 65 évről 67 évre emeljék az állami nyugdíjkorhatárt (ez 2029-ben lépne életbe), amiért több szakszervezet már ezen a héten tiltakozó nagygyűléseket szervezett Berlinbe. A német nyugdíjjárulékot idén emelték a bruttó bér 19,9 százalékára a tavalyi 19,5 százalékról (ezt a munkaadók és a munkavállalók fele-fele arányban fizetik).
Olaszországban a nyugdíjreform ugyancsak része a nemcsak a kormány és ellenzéke között, hanem a sokszínű koalíción belül is vívott politikai csatáknak. Először még a kilencvenes évek szakértői kormányai láttak hozzá a különlegesen nagyvonalú rendszer módosításához (akkor például már akár húsz év szolgálati viszony után is visszavonulhatott egy közalkalmazott). Aztán a legutóbbi Berlusconi-kormány próbálkozott a korhatár felemelésével; az akkor elfogadott szabályok szerint 2008-tól egységesen 60 évre emelkedne a korábban sokféleképpen meghatározott korhatár. A most hivatalban lévő balközép Prodi-kormány ezen annyiban puhítana, hogy a jövő év elejétől csak 58 év lenne az egységes korhatár – a 35 év szolgálati idővel rendelkezők számára –, amit aztán fokozatosan emelnének. Megváltoztatnák a nyugdíj kiszámításának módját is (ebben van a legtöbb vita a szakszervezetekkel és az amúgy a kormányt támogató kommunistákkal), emellett a szakmák szerinti többféle állami nyugdíjintézetet egyetlen szuperintézetbe vonnák össze. Ez utóbbitól akkora megtakarítást várnak, hogy annak révén 200 euróval lehetne emelni a ma havi 400 eurós alanyi jogon járó alapnyugdíjat (ennyit ma mintegy másfél milliónyian kapnak).
A kedvezőbb demográfiai helyzetben lévő Franciaországban is egyre gyakrabban hallani a nyugdíjreformról, a kérdés az idei elnökválasztási kampány részeként épp a napokban vált az egyik legfontosabb témává. A két esélyes jelölt, a szocialista Segolene Royal és a jobboldali Nicolas Sarkozy csak óvatosan fogalmaz a problémával kapcsolatban, de az egyre népszerűbb és az államháztartási hiányt az alkotmányban tiltani szándékozó liberális Francois Bayrou kifejtette, hogy győzelme esetén népszavazást rendezne a szerinte elkerülhetetlen reformról.
Szabó Márta
Kolozsi Pál