Az Európai Unióban (EU) jelentősen akadályozza a pénzmosás elleni küzdelmet, hogy a tagországok nem egységesen értelmezik és alkalmazzák a vonatkozó uniós jogszabályokat – állítja egy brit kutatóintézet, a City of London Corporation. Az Egyesült Királyságot, Spanyolországot, Olaszországot, Görögországot, Lengyelországot és Litvániát vizsgáló jelentés szerint a tagországoknak nem sikerült egy pénzmosás elleni egységes rendszert kiépíteniük, márpedig a 2001-ben elfogadott, pénzmosás elleni második direktívának épp ez volt az egyik fő célkitűzése. Michael Snyder, a kutatóintézet egyik munkatársa kifejtette, hogy az európai pénzügyi rendszer integritásának és hatékonyságának fenntartásához elengedhetetlen, hogy egy olyan rendszert sikerüljön kiépíteni, amely anélkül képes a bűncselekmények felkutatására és a bűnözők elrettentésére, hogy akadályokat állítana a tisztességes üzletmenet útjába.
Az egységes belső piac működése szempontjából az is fontos, hogy a szabályozás egységes legyen a tagországokban. A jelenleg érvényes rendszerrel épp az az egyik fő probléma, hogy a tagországok nem egységesen értelmezik a direktívát, az eltérések mindenekelőtt a jogszabályban szereplő „súlyos bűncselekmény” fogalmának definiálásával, a kivételek kezelésével és a személyazonosság meghatározásával kapcsolatosak. Komoly gondot okoz az is, hogy a jogszabály a kutatók értelmezése szerint ellentétes az európai uniós adatvédelmi direktívával, illetve hogy egyes államok olyan lassan reagálnak a gyanús pénzmozgásokra, ami lehetetlenné teszi a hatékony fellépést.
A 2001-es direktívát a régi tagországoknak elvileg 2003-ig kellett volna átültetniük a nemzeti joganyagba, a 2004-ben csatlakozottaknak pedig egy évvel későbbi határidőt szabott meg Brüsszel. A jelentés rámutat, hogy ez sem ment problémamentesen, Olaszország ugyanis hat hónapot késett, Görögország pedig két és fél évet. Az illegálisan szerzett jövedelmek tisztára mosása elleni küzdelmet szabályozó direktíva harmadik verzióját 2007-től kell a tagországoknak alkalmazniuk.
Kolozsi Pál