Franciaországot egyre inkább hatalmába keríti a jövő évi elnökválasztás, és az egyik fő kampánytémának egyértelműen a bevándorlás ígérkezik. Az utóbbi évtized egyik legérzékenyebb belpolitikai kérdése azzal került újra az újságok címoldalára, hogy a jobboldal legesélyesebb elnökjelöltje, Nicolas Sarkozy belügyminiszter a bevándorlási törvény szigorításával reagálna többek között a külvárosi lázongásokban testet öltő társadalmi integrációs problémákra. A politikus szerint Párizsnak nem elszenvednie kell az immigrációt, hanem irányítania kell a folyamatot, azaz csak azokat kell beengednie az országba hosszabb tartózkodásra, akik a francia társadalmat nem megterhelik, hanem elősegítik a fejlődését. A baloldal elnökaspiránsai élesen ellenzik a képzett munkaerő beáramlását favorizáló tervezetet, és számos civil szervezet is tiltakozik miatta. Európai kormánykörökben korántsem ennyire népszerűtlen Sarkozy felvetése: Alistair Darling brit kereskedelmi miniszter például szintén a bevándorlási politika ellenőrzés alatt tartásának szükségességéről beszélt a közelmúltban.
Tavaly Franciaországban több mint 160 ezer tartózkodási engedélyt adtak ki, felét családegyesítési okokból. A legfrissebb statisztikák szerint a francia lakosság 8 százaléka, mintegy 5 millió fő született az országhatárokon kívül, ami 15 év alatt 20 százalékos növekedés. A bevándorlás szerkezete jelentősen módosult: míg a korábbi évtizedekben sokan érkeztek Olaszországból, Spanyolországból és Portugáliából, napjainkban a legtöbben közép-afrikai, illetve kelet-közép-európai szülőföldjüknek fordítanak hátat a francia életkörülmények vonzásában. Külön problémát jelentenek a Franciaországban élő, de papírokkal nem rendelkező bevándorlók, akiknek a számát becsülni sem nagyon lehet, de feltehetően százezres nagyságrendről van szó. A helyzetük rendezését célzó kérvények nagy részét a belügyminisztérium mostanában elutasítja, azaz sokakra a kiutasítás vár.
Kolozsi Pál