A világ olajvállalatainak egyre korosodó infrastrukturális hálózata komoly veszélyforrást jelent – figyelmeztetnek szakértők azzal kapcsolatban, hogy a BP Plc olajvállalat olajvezetékeinek korrodálódása miatt hétfőn leállította a termelést az alaszkai Prudhoe Bay olajmezőn (NAPI Gazdaság, 2006. augusztus 8., 5. oldal). A CNN Money internetes lapnak nyilatkozó Fadel Gheit, az Oppenheimer & Co. energetikai elemzője szerint régóta tudott, hogy az olajvállalatok nem költenek eleget csővezetékeik, kútjaik és egyéb berendezéseik karbantartására. A vádat a BP természetesen tagadja, arra hivatkozva, hogy 2006-ban csak Alaszkában 71 millió dollárt költött korrózió elleni védekezésre, ami 15 százalékos növekedés 2005-höz képest, és csaknem duplája a 2001-es értéknek. A társaság szóvivője mindeközben elismerte, hogy a szivárgó alaszkai szakasz belső átvizsgálására legutóbb 1992-ben, azaz 14 évvel ezelőtt került sor. A korróziót az okozta, hogy a Prudhoe Bay olajmezőhöz hasonló régi telepeken nem elég tiszta az olaj, a feltörő folyadék nagy része széndioxidban gazdag víz, ami szétmarja a csöveket.
A probléma gyökere az, hogy az olajtársaságok igazából nem motiváltak a karbantartások elvégzésére – mutat rá Gheist. Amikor ugyanis az olajár alacsony, akkor egyszerűen nincs pénz a szükséges munkálatok elvégzésére, amikor pedig az árszint magas, akkor egyetlen cég sem állítja le szívesen a termelést, mert jelentős bevételektől esne el a felújítás miatt. Több szakértő nem ért egyet ezzel az érveléssel, azt hangsúlyozva, hogy az energetikai iparágban hosszú távra vonatkoznak a befektetési döntések, így azokat nem lehet az aktuális olajár függvényében meghozni. Az alaszkai eseményeket szerencsétlen véletlennek tartó elemzők arra mutatnak rá, hogy míg 1986-ban 210 alkalommal volt gond a csövekkel, addig tavaly már csak 136 ilyen esetet jegyeztek fel.
Kolozsi Pál