Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Felmérések azt igazolják, hogy jól jártak azok az országok, amelyek megnyitották munkaerőpiacukat az új tagállamok előtt: nemcsak azért, mert sikerült betölteni azokat az állásokat, amelyekben hiány volt szakképzett munkaerőben, de ezek a munkahelyek kimutathatóan újakat generáltak. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Kétségtelen, hogy a kelet- és közép-európai munkaerő letöri a béreket: hiába a minimumbér, megtalálják a módját annak, hogy kijátsszák a szabályokat. Így volt például a brit Cottamban, ahol az Electricité de France tulajdonában lévő hőerőmű felújítására a német RWE szerződött, amely viszont az osztrák SFL-t bízta meg alvállalkozóként. A cég osztrák, magyar és brit munkásokat vett fel, és míg a briteket a helyi kék könyvben rögzített feltételek mellett alkalmazta, addig a magyar hegesztőknek a 10–12 fontos órabérnek a felét sem adta meg, ráadásul csak nekik kellett hétvégén is dolgozniuk. Amikor a britek megtudták, hogy a jogorvoslás reményében a szakszervezetbe jelentkezett magyarokat hazarendelték, majd elbocsátották, sztrájkba léptek. A szolidaritásnak ezt a gesztusát viszont nem tapasztalhatta meg az a 14 lett, akiknek el kellett hagyniuk Svédországot, mert, mint a helyi szakszervezet megállapította, „tisztességtelenül alacsony bérért” dolgoztatták őket. Míg a svéd munkások órabére 130–145 korona volt (egy korona közel 30 forint), addig ugyanazért a munkáért a letteknek csak 80-at fizettek. Írországban se a bevándoroltak mellett sztrájkoltak, hanem mert úgy érzik, hogy a 150 ezer új munkaerővel visszaélnek a munkaadók, még akkor is, ha a minimumbért megfizetik. Dániában egy lengyel építőipari céget (történetesen dán tulajdonban levőt) büntettek meg, mert arcpirítóan keveset fizetett a kiküldött lengyel vendégmunkásoknak. A közép-európaiak jelenléte különösen az építőiparban, a vendéglátóiparban és a mezőgazdaságban magas, és ahol nem legálisan dolgoznak, ott értelemszerűen még inkább letörik a béreket. Belgiumban is fogalom a lengyel vízvezeték-szerelő, csak Brüsszelben legalább 20 ezerre teszik a feketén dolgozó lengyel fusizók számát. A belga mester árának a harmadát-negyedét, 8-10 eurós órabért kér a „fővállalkozó”, aki gyakran egy-két tucat honfitársa felett diszponál. Munkaidejük kora reggeltől késő estig tart, általában ők végzik a lakásfelújításokat. A belga munkahivatal ellenőrei kezdetben tehetetlenek voltak, mára ők is igyekeznek alkalmazkodni a közép-európaiak ravaszságához. Kifigyelik, melyik ház elé rendelnek sittgyűjtő konténert, és azonnal ellenőrzik a munkásokat. Másik trükk: a barkácsboltok előtt a lengyel rendszámú kocsikra vadásznak – valami azt súgja nekik, hogy a 25 kilós belga cementzsák nem egy lengyelországi építkezésen fog kikötni...
