Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Unió 18 tagállamában szabnak meg minimálbért. A tavaly készült felmérés szerint a szórás a keleti és nyugati országok között szembeszökő, Luxemburg (1467 euró) és Litvánia (116) a két véglet. Ausztria, Ciprus, Dánia, Finnország, Németország, Olaszország és Svédország nem szab meg minimálbért, bár az alkalmazottak nagy részét lefedő ágazatokban a kollektív szerződések szabályozzák a legkisebb munkabért – áll az Európai Munkaadók Szövetségének (FedEE) évi jelentésében. A szövetség szerint a minimálbér általában jótékony, stabilizáló hatást gyakorol a munkabérekre, jóllehet a szegényebb kelet-európai országokban, de még Portugáliában (375 euró) is a megélhetési küszöb alatti összegű. Érdekes, hogy például Franciaországban a minimálbért egyéb politikai célra is felhasználják: Nicolas Sarkozy belügyminiszter a bevándorolók családegyesítéséhez megköveteli, hogy legalább a minimálbérnek megfelelő jövedelmet mutassanak fel. Országonként változik a minimálbér kiszámításának módja. Írországban például tavaly májustól 7,65 euróban szabták meg a 18 éven felüli, teljes munkaidőben alkalmazottak legkisebb órabérét, de a munkaadó indokolt esetben 3–6 hónapig felmentést kaphat, továbbá az első munkahelyét betöltő 18 esztendősnek sem kötelező megadni a minimumórabért. Viszonylag alacsony (0,4–3,1 százalék) a munkavállalóknak azon része, ami minimálbérért dolgozik Szlovákiában, Spanyolországban, Máltán, Nagy-Britanniában, Csehországban, Hollandiában, Szlovákiában és Írországban. Szemben velük, emelkedő sorrendben (6,4–16,9 százalék) Észtország, Magyarország, Litvánia, Románia, Franciaország, Lettország és Luxemburg áll. Németországban kedvezőek voltak az eddigi ágazati tapasztalatok – például az építőiparban –, a koalíciós kormány napirendre tűzte ennek kiterjesztését.
