Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szlovákiában 2004 januárja óta a munkáltató fizeti a betegség első 10 napjában a táppénzt: az első három nap a bér 25 százalékát, a 4. és 10. nap között pedig a bér 55 százalékát (ez idő alatt a munkáltatónak nem kell fizetnie a bérre rakódó egyéb költségeket). 2003 végéig ugyanez az arány 70, illetve 90 százalék volt, a kifizetés pedig a társadalombiztosítási rendszert működtető szociális biztosítóra hárult, ám 2004-től ez csak a 11. naptól fizet. A szigorítás hamar éreztette hatását: 2004 első negyedévében lényegesen, az egy évvel korábbihoz képest közel 40 százalékkal visszaesett a táppénzre vonulók száma, aki teheti, inkább szabadságot vesz ki egy kisebb betegség idejére. (Ezzel párhuzamosan viszont míg 2003 márciusában átlag 25 napig volt beteg egy-egy munkavállaló, addig 2004 márciusában már 41 napig.) A legtöbben érthető módon a legrosszabbul fizető ágazatokban engedik meg maguknak a táppénz igénybevételét, például a bőr- és textiliparban, a fafeldolgozásban és a mezőgazdaságban. Másik oldalról ezt erősíti az is, hogy kimutatások szerint a legegészségesebbek a Pozsonyban dolgozók, illetve a pénzügyi szférában alkalmazottak – vagyis a legjobban keresők. A szociális biztosító adatai szerint 2003-ban országos szinten 5,11 százalék volt a táppénzen lévők aránya; a „legegészségesebb” megyében, Pozsonyban csak 2,49 százalék, a legkisebb átlagfizetést nyújtó Eperjes megyében ellenben 7,63 százalék. A reform második évére, 2005-re az országos átlag 3,29 százalékra esett vissza, Pozsony megyében pedig a foglalkoztatottaknak csupán 1,6 százaléka ment táppénzre.
