Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Két látványos tévedésnek volt színhelye tegnap az Európai Parlament (EP). A szolgáltatási irányelv, vagy ahogy az uniós globalizációellenes köznyelvben meghonosodott, a Bolkestein-direktíva értelmi szerzőjének, az előző Európai Bizottság belső piacért felelős tagjának a nevét viseli. Csakhogy az EP előtt fekvő változatnak már édeskevés köze van Frits Bolkesteinhez. Ő ugyanis még komolyan vette az EU alapító atyjainak szándékát a négy szabadságelvről: a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások áramának szabadságát. Ezért javasolta az úgynevezett származási elvet, vagyis azt, hogy a szolgáltató hazájának törvénykezése legyen az irányadó, ha határokon átnyúló szolgáltatásról van szó. Az irányelv felvizezett változatára szerzője aligha ismerne rá, hiszen éppen a liberális piaci elv hiányzik belőle, a megannyi kivétel mesterséges akadálya aligha vezet a remélt eredményhez, a kétmillió munkahely teremtéséhez. És ezzel függ össze a másik tévedés. Az Európai Szakszervezetek Szövetsége mintegy 30 ezer aktivistát csődített Strasbourgba. Csakhogy nincs olyan lényeges követelésük, amelyet az EP két legnagyobb frakciójának kompromisszuma ne tartalmazna. Elismeri ezt főtitkáruk, John Monks is, a tömegdemonstrációt mégsem fújta le, mert szerinte ez üzenet a tagállamoknak: fogadják el az EP álláspontját. Amire egyébként van is esély: az EU-alkotmányról tartott francia népszavazás kampányában Bolkesteint a néphumor Frankensteinre keresztelte – a régi tagállami fővárosok zömében úgy vélik, ideje megszabadulni a lidérces emléktől.
