Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ritkaság, hogy a G–8 (a világ hét vezető ipari hatalma és Oroszország) pénzügyminisztereinek tanácskozása után – amelynek végén egy hagyományőrzően semmitmondó nyilatkozatot adtak ki – beismerjék, hogy az ülés igencsak viharos volt. A kiszivárogtatott hírek szerint a nyugati hatalmak elsősorban arra akarták rávenni Oroszországot – amely első alkalommal tölti be a G–8 elnöki tisztét és ad helyet a találkozónak –: garantálja az olaj- és gázexport zavartalanságát, járuljon hozzá, hogy nyugati cégek is bekapcsolódjanak beruházásaikkal az orosz energiaszektorba és legalább enyhítsen az állami Gazprom monopolhelyzetén. Moszkva ígéretet tett arra, hogy biztosítja Európa gázellátását és Alekszej Kudrin pénzügyminiszter kilátásba helyezte, hogy egyszer majd minden földgáztermelő hozzáférhet a jelenleg a Gazprom kizárólagos használatában levő gázvezetékekhez – határidőt azonban nem volt hajlandó mondani. Azt viszont megígérte a pénzügyminiszter, hogy minden társaság pályázhat majd az új gázmezők kiaknázására, hozzátéve: a Barents-tengeri Stockman-mezőn már 2010-ben megindul a termelés, amely néhány év alatt évi 70-90 milliárd köbmétert ér el. A szállítás biztonsága szempontjából kiemelte a németekkel közösen építendő észak-európai gázvezeték jelentőségét, amelynek két 1200 kilométeres, a Balti-tenger alatt futó csövén évi 55 milliárd köbméter orosz gáz jut majd Európába. Thierry Breton francia pénzügyminiszter e távlati jó hírek közepette azt már hiába sürgette orosz kollégájánál, hogy ratifikálják végre az 1994-ben aláírt, s ezzel el is akadt energiachartát, amely garantálja az energiaszállítmányok szabad áramlását, az ellátás és az árak stabilitását.
Az elemzők a tanácskozáson elhangzott homályos ígéretek ellenére valószínűtlennek tartják, hogy az orosz kormány megtörje a Gazprom számára is kedvező monopolhelyzetét. Már az is nagy eredmény lenne, ha a Gazprom más orosz gáztermelőknek is megengedné a gázvezetékek használatát, akár csak a belföldi szállításokra – értékelték a hallottakat a Reuters által megkérdezett piaci szakértők. Az orosz olajszektorral ellentétben, ahol minden kitermelő – tulajdonviszonyaitól függetlenül – hozzáférhet a vezetékek fővonalaihoz, a gázszektorban a Gazprom gyakorlatilag érintetlenül megörökölte a szovjet időkbeli monopóliumot, a tőle független termelők nemhogy nem szállíthatnak Európába, de nem is termelhetnek többet annál, mint amennyit az óriáscég beenged az ellenőrzése alatt álló fővezetékekbe. Tetejébe a Gazprom ellenőrzi a tengeri kijárattal nem bíró közép-ázsiai gáztermelők (Türkmenisztán, Kazahsztán) szállításait: más lehetőségük nem lévén, rajta keresztük kell eladniuk a földgázt – emlékeztetnek az elemzők.
A G–8-as tanácskozás eredményeinek pozitív értékelését mindenesetre megnehezíti, hogy Szaparmurat Nyijazov türkmén elnök erre időzítve jelentette be: szeptembertől vagy októbertől a jelenlegi ezer köbméterenként 65 dollárról 100 dollárra emelik az exportált gáz árát. Jurij Jehanurov ukrán miniszterelnök szerint ez nem érinti országa gázellátását; a kormányfő valószínűleg arra gondolt, hogy korábban megegyeztek 40 milliárd köbméter gáz ukrán importjában ez év első felében 50, második felében 60 dolláros áron – ám nem ez lenne az első szerződés errefelé, amelyet felrúgnak. Ez semmissé tenné az oroszokkal kötött megállapodást is, amelynek az volt a lényege, hogy a fele-fele arányban a Gazprom és az osztrák Raiffeisen Bank tulajdonában lévő RosUkrEnergo biztosítaná az ukrán gázimportot ezer köbméterenként 95 dolláros áron úgy, hogy a 230 dolláros orosz gázhoz annyi olcsó türkmént kevernek, amennyi kiadja a megállapodott árat. Ha viszont a 230 dolláros gázt 100 dollárossal „hígítják”, akkor sosem lesz belőle 95 dolláros. Márpedig ez az az árszint, amelynél még rentábilisan működhet az ukrán nehézipar, vagyis a beharangozott emelés az ország egész gazdaságát összeomlással fenyegeti.
