Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A belga önkormányzatok két legfontosabb finanszírozási forrása a személyi jövedelemadó egy része, – amit a központi adóhatóság oszt vissza – és az ingatlanadó. Emellett helyi adót vetnek ki a vállalkozásokra, amit a legtalálóbban talán úgy lehet meghatározni, hogy mindent megadóztathatnak, amit nem szégyellnek. Jog szerint bármire kivethetnek adót, amit a törvény nem tilt. Ezt jól mutatja, hogy Brüsszel 19 önkormányzatához a együttesen 800 adónem kötődik. Így aztán érthető, hogy a kerületek kínosan ügyelnek, hol is húzódik határuk, nehogy lemaradjanak egy adóalanyról. Ez olyan abszurd helyzeteket produkál, mint azé a brüsszeli társasházé, amely három kerület találkozásánál fekszik. A tulajdonosok többfelé adóznak, a szobák elhelyezkedésének arányában. A mobiltelefonok átjátszótornyára kivetett, tornyonként átlag 2500 euró évi sarc ügye az Európai Bíróságnál landolt, amely tavaly úgy rendelkezett, hogy ha annak behajtásakor nem követnek el diszkriminációt, akkor megengedhető. Van, ahol különadóval sújtják az éjszaka is nyitva tartó üzleteket, ami 3000 euró évente, amit a közszolgáltatókra és a rendőrségre nehezedő plusz munkateherrel magyaráznak. (Hogy miért kell 12 500 eurót leperkálni, ha új bolt megnyitásáról van szó, az rejtély.) Szabad kezük van az önkormányzatoknak annak meghatározásában is, hogy mennyivel adóztatják meg a boltokhoz tartozó foglalt parkolóhelyet: az összeg évente 300 és 600 euró között van.
