Bár az elmúlt években megindult némi konvergencia az EU-tagállamok adó- és járulékpolitikájában, az továbbra is az egyik legkényesebb területnek számít. Különösen igaz ez a társadalombiztosítási járulékra, amely esetében igen nagy a szórás, 15–30 százalék közötti, hiszen ez az elvonásfajta tükrözi a legjobban a tagállamok szociálpolitikai preferenciáit. Általában megállapítható, hogy az elmúlt években kisebb-nagyobb mértékben szinte mindenütt kisebb lett a tb-járulék, egyrészt, mert ez növeli a beruházási kedvet, másrészt jótékonyan hat a foglalkoztatottságra, a munka reálköltsége csökken, nő viszont a reálkereset. Más kérdés, hogy szimulációs modellek bizonyítják: ha egy országban öt százalékkal mérséklik a tb-járulékot, az az első évben a GDP 0,6 százalékával, a másodikban még mindig 0,54 százalékkal növeli a költségvetési hiányt, és még a tizedik évben is érezhető ilyen értelemben negatív hatása.
Több EU-ország választotta a differenciált csökkentést: van, ahol a tartósan munkanélküliek alkalmazása esetében kell kevesebbet fizetnie a munkaadónak, van, ahol a legkisebb jövedelműek esetében adnak kedvezményt (ilyen például Írország), Svédországban pedig az önállóak kapnak alacsonyabb kulcsot.
