Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az EU új költségvetésében évi mintegy hétmilliárd eurót tesz ki az adminisztrációs kiadás. Ebből fedezik a többi közt az EU-intézmények működését, amely – a közhiedelemmel szemben – nemcsak az Európai Bizottság brüsszeli alkalmazottainak eltartását jelenti. Az uniós intézményeknek széles a skálája, az luxemburgi Európai Bíróságtól az Európai Parlamentig, de még az EU-alkalmazottak gyermekeinek létesített úgynevezett európai iskolák is beletartoznak, nem is beszélve a fordítókról és tolmácsokról. A személyzeti költségeken kívül teher például az épületek bérleti és fenntartási díja. Az „uniós bürokráciát” mindazonáltal szeretik a bizottság alkalmazottaival azonosítani. Közel tizenötezren dolgoznak a szigorú értelemben vett bizottsági intézményekben, és ez a létszám korántsem követi az EU-bővítés ütemét; az új tagok legnagyobb bánatára a tőlük rekrutált alkalmazottak száma messze a korábbi, 15 tagra érvényes arány alatt maradt. Az adminisztráció költségének csökkentésére még az előző, Prodi vezette bizottság dolgozott ki tervet, akkor a brit Neil Kinnock feladata volt ennek megvalósítása, amit Sim Kallas észt biztos megörökölt. A reformnak a szociális kiadások lefaragásán kívül része az adminisztráció hatásfokának növelése, például kötelezően csökkentették a belső dokumentumok terjedelmét, amivel a munkaidő mellett a fordítási költségen is lehetett takarékoskodni. Érdemi spórolást jelent a Günter Verheugen iparpolitikai biztos által vezényelt direktíva-elővizsgálat; a rostán fennakadó, fölöslegesnek bizonyuló rendeletek visszavonása, illetve megszüntetése ugyancsak tehermentesíti az apparátust.
